Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
114 Csehy Zoltán eljárások mechanizmusait, aspektusait jelzi a kötetben a teremtésparodisztikus rítusok egész sora, mintha egy sajátosan obszcén transzcendencia isteni szféráját kellene belakni egyszersmind a kötet szövegtestének megteremtésével. A testmetaforika éppen ezért kap sajátos retorikai patinát - szakrális jelleget nyer, s a fekete misék Aleister Crowley-féle verbális eltökéltségét idézi: „a testeket / a váratlan élet lehetősége fürdeti” - hangzik a teremtésaktus prológusa: a teremtésaktus összeolvad a költői szövegtest megteremtésének rituális aktusaival: ezek az eljárások a nyelv szaporítószerveiben bízhatnak, a nyelvi energia pedig a hús belakásának lehetőségeit keresi. Atest univerzális nyelvijei, mely más jelekkel együtt építi ki a maximált gyönyör kódjait: úgy lép ki a papír terébe, hogy saját magát teremti meg a szövegben. A test (body) nyelvi buildingje művészet, az erő és a vágy brutalizált és főként autoerotikus esztétikai törvényei szerint.3 Ez a building, a testtel való törődés határozza meg a testek közti kommunikáció grammatikai szabályait. A test gyakorlatilag kidolgozandó alapanyag, pszeudoharmonikus léttér, melyben bizonytalanul munkál a testre koncentráló önélvező hatalomvágy. Átépíthető, újrakonstruálható szöveg, mely a vágy abszolút szolgájaként működik. A vágy hordozza magában a nyelvben megképződő extázis tényét, mígnem a test a potencialitás tágas térségeit nyitja meg a költői nyelvtan kommunikatív mechanizmusai előtt. A nyelv ebben a brutalizált, hiperszexuális Árkádiában szuperharmonikus, bár zsarnoki erő: harmóniája állandóan kielégülő és kielégíthető erotomániájában nyilatkozik meg, zsarnoki természete pedig ennek kötelező deformációiban. A test a csábítás perverz aktusaihoz kénytelen ideális pozíciót felvenni, késznek kell lennie az állandó metamorfózisra egy hatalmas szimulációban, melyet a számítógépként is tételeződő nyelv cybereffektusai szabályoznak. Vágy és társadalmi norma sosem kerülhet összhangba. A test nem engedelmeskedhet semmiféle pszichoterápiái hatalomgyakorlásnak: a nyelv autoerotizmusa révén ugyanis törvényszerűen a szimuláció alakzataiban él.4 A női test átépítése, radikális elvulvásítása gyakorlatilag a cybersex kultúra radikalizált fölülíró-effektusa. A test immár szupernaturális, puszta szimulációs gyakorlat (miképp a sző-
