Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
Az istenség megjelenése A polazenik, vagyis a külső világból váratlanul érkező első látogató a macedón hagyományban karácsony első napján jön a házakhoz. A vendég érkezését ma is különös szerencsének tekintő városi és falusi macedón gondolkodás a vendégfogadás archaikus jegyeit hordozza, amely a vendég fogadását az istenség megjelenésével köti össze. Újév napján a tótkomlósi szlovákoknál kéményseprő jött váratlanul, mindjárt éjfél után, a háziak meglepett kiáltásai közepette (Aie jaj, Bozhe moj, vedje to kochár!). A macedón dzsamala gyakori alakja a cigány (TynmuH), amely amellett, hogy az európai folklór jellegzetes alakja, az idegen földről jövőt szimbolizálja. A messziről érkező alakok, a külvilágból váratlanul érkező, áldást hozó látogató alakja, az epifánia tulajdonságait hordozzák magukban (Pócs 1965,113; Pócs 2002,63; Krupa 1996, 200; BpaacuHOBCKH 2005, 126). A macedón és szlovák karácsony esti hitvilág része az ég éjféli megnyílása. Tótkomlóson ekkor a bor vízzé válik, Répáshután pedig ugyanebben az időpontban rózsavíz (rožova voda) folyik a patakban. Ezek a gondolatok nemcsak a karácsonyi, hanem a vízkereszti időszakban is fellelhetők a macedón hagyományban. A macedón Trabotiviste falu (Pijanec régió) lakosai számára bővedeste éjfélén nyílt meg az ég, hogy a kívánságokat teljesítse. A macedón hagyományban e motívum igen elterjedt karácsony és vízkereszt idején is. Az archaikus világképből eredő, úijelenéshez, epifániához, az istenség megérkezéséhez köthető elemek gyakoriak a karácsony vízkereszti időszak ünnepi szokásaiban és alakoskodásaiban (Krupa 1996, 211; Niedermüller 1984, 321; Pócs 1965, 113; Pócs 2002, 63; MajiunoB 2006,97). Állatfigurák A téli alakoskodások kellékei a különböző állatfigurák. Míg a macedón dzsolomárok feldíszített élő szamarat vonultatnak fel, addig a szepessümegi (Smižany, Igló környéke) nyársvivők menetében kecske (kozd), azaz mozgatható állkapcsú kecskemaszkos férfi is van, de a kecskealak (K03a) a macedón maszkosok között is fellelhető. Átéli ünnepkörben az állatok túl világi lényekként tűnnek fel. A tótkomlósi szlovákoknál bővedestén a tehenek és lovak emberi hangon szólaltak meg. A magyarországi, de a mai szlovákiai és morva területen élő szlovákoknál Lucakor a férjjóslás a kutya ugatásának irányához kapcsolódott. A csanádalberti, békéscsabai szlovákoknál Tamás napján jósoltak így. A macedón bővedeste (Eadnux) előtti hajnalban járó koledárok is gyakran utánoznak állathangokat, például a kelet-macedón Stip város környéki falvakban. A szlovák folklórban az egész alakos kecskefigura is feltűnik, a macedón folklór dzsamalárjaihoz régebben a tevefigura is társult (Ujváry 1983, 112; Krupa 1996,211; Niedermüller 1984, 321; Krupa 1971, 75; MaauHOB, 2006 83; JaireBCKH 2014). Az állatfigurák egész Európa alakoskodóival feltűnnek. Az állatok formájával kapcsolatosan megfigyelhető bizonyos földrajzi, területi meghatározottság (Ujváry 1997, 241). Az állatok, állatfigurák, állathangok feltűnése a maszkos, alakoskodó játékokban az agrármágiához köthető. A néprajzi kutatások szerint az állatokkal kapcsolatos rítusoknak és állatmaszkoknak a földművelő-kultúra termékenységi szertartásaiban igen jelentős szerepük volt (Ujváry 1969, 119; Ujváry 1997,62, 241; Mannhardt 1905, 155, 183). 64
