Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
Halottkultusz Minden nép - különösen az alacsonyabb mezőgazdasági fokon álló kultúrák - rendelkezett olyan időszakokkal az évben, amelyek alatt halottai hazajártak. Ügy vélték, hogy a meghalt ősök biztosítják az egzisztenciájuk alapját képező szántóföldek termékenységét. A macedón folklórban a kétkarácsony köze mellett ilyen a húsvéttól pünkösdig tartó időszak, ami kicsit hosszabb időt enged a holtaknak a földön való kószálásra. Az alakoskodó játékok tematikája nem csupán az agrárkultuszhoz, hanem az ősök kultuszához vezet el. Ehhez kapcsolva kiemelendő a szlovák hagyomány egy jelentős szokásköre, ez pedig a fehér alakoskodó járása (Pócs 1965, 167-170; Ujváry 1997, 60-61). Fehér alakoskodó A szlovák nyelvterület jellegzetességének tűnik a főként Luca-napkor megjelenő, nő által játszott rendkívül ijesztő, néma, fehér alak, mely általában a Luca nevet kapja (Lucia, Lucka). A néprajzi kutatás ezt a többi maszkos, alakoskodó figurától különálló alakot általában az ősök kultuszához, a halottkultuszhoz köti. Szintén az ősök kultuszához kapcsolható az öregember, a papó vagy valamely autoriter személy (pl. a macedón zsíros énekekben feltűnő kalugyer) megjelenése is. Az öreg (Stary, Cmapeif )" és a papó (Dedo, fíedo) a macedón és szlovák hagyományban egyaránt előfordulnak, addig a fehér alakoskodó kifejezetten nagy hangsúlyt kap a szlovák folklórban. Feltűnése nem mindig Luca napján történik (Márton, Borbála és Miklós napján is jártak fehér alakok), legsűrűbben azonban Lucakor találkozunk vele. A magyar 11 2. kép: Fehér menyasszony és fekete mamó. Begniste (Kavadarci környéke), 2014 11 A szlovákok öregje elsősorban a betlehemesek (Betlemci) játékának fontos alakja (Feglová 2008, 52-53). 65
