Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
Az esküvőjelenet, a nász témája és a nemi szerepek felcserélése a szemiotikái elemzések szerint az androgün mítoszához köthetőek, vagyis olyan kultikus tartalomhoz, amely az eredeti - maszkulinra és femininre még nem szétvált - androgün-lét, az eredeti „egy” állapot visszaállítását célozza meg házasságkötéssel (Ivanov 1984, 11-17; Jung 2002, 163, 237-240; EleTpoBCKa-Ky3MaHOBa2012, 112). Thanatosz A téli alakoskodások különböző rongyokba, kifordított bundába öltözött, esetleg kolompokkal felszerelt alakjainak, csakúgy, mint Luca asszonynak kedvenc tevékenysége az agresszió. A macedón dzsamalárok vagy ruszália csoportok, de az egymástól különböző, egymással átfedésben levő periódusban járó szurovár és dzsamalár csoportok találkozása nagyon is kerülendő volt. A rossz erők elűzésére szakosodott csoportok oly mértékben agresszívak voltak, hogy esetleges találkozásukkor nagy verekedés tört ki. Ezeknek a verekedéseknek a halálos áldozatait nem temethette pap, így jöttek létre a dzsamalár és ruszália temetők. Turalevo faluban (Kratovo környéke) szorovár temető, Nivicsáni faluban (Kocsani környéke) pedig ruszália temető található. A halálos kimenetelű harcok valóságosságát a szokásmagyarázatok és többé-kevésbé a néprajzi szakirodalom is alátámasztják. A begnistei dzsolomárok mai napig incselkedő agresszióval viszonyulnak a nézelődőkhöz, néha-néha odaütnek egy férfinak vagy éppen egy jól irányzott fenékbe rúgást osztanak ki. Az általános kötekedés, erőszakos rendetlenkedés mindenütt jellemző. A szlovák farsang végi alakoskodók elől gyerekek és felnőttek is inkább elfutnak. A békéscsabai tanyavilágban az óév búcsúztatása kutyabőrdobbal (lup) zajlott. Ennek hangjára a kutyák ugyanúgy vonyítva futottak végig a falvakon, mint a macedón botos szurovárok kutyaütő tevékenysége nyomán. Az évkör más dramatikus szokásaiból itt megemlíthetőek a szlovák és magyar folklór kivégzőjátékai, a temetés paródiája, a kakasütés és gúnárnyakszakítás (Krupa 1971, 109-110; ManuHOB 2006, 105. Vö. Ujváry 1997). Luca agressziója, más jellegzetességeihez hasonlóan, kissé elüt más alakokétól. Fő különbség a büntető jelleg, és talán a nagyobb fájdalom is, ha egy fakanalas kézcsapásra gondolunk. Utóbbi esetében külön kellemetlenség a mágikusan kiemelt jellegű testrész megütése. E 20. században nagyon is elteijedt szokások Thanatosz gondolatának megjelenítői. Rituális szántás Az agrármágia e jelenete különbözőképpen tűnik fel a két folklórterületen. A szlovák folklórban a kontaminált változatnak tekinthető tuskóhúzás van jelen. A szepesi és liptói szlovákok például az 1970-es évekig gyakorolták a tőkehúzást, a farsangvég utáni hamvazószerdán, az alakoskodásoktól elkülönülten. A macedón téli alakoskodásokban gyakori rekvizitumok az eke egyes részei vagy a játékos után húzott járom. A szántás mint körjáték-motívum feltűnik a nyugat-macedón Porecse régió nők által játszott tavaszi játékaiban. A barázdát húzó és a barázdából feltörő vízben leánykát lelő fiúról szóló archaikus macedón ének egyes variánsait a vízkereszti, a Lázár-napi és a György-napi hagyományban is éneklik macedón terepen (Ujváry 1983, 114; CBeTneBa 1996, 9-10; KjmuKOBa 1957, 170; Borba 2013, 161-168). A rituális szántás tevékenysége egyértelműen a mezőgazdasági termékenységhez kapcsolható, s mint kontaminált változatok tűnnek fel a tuskóhúzás és a mezőgazdasági munka eszközeinek megjelenése a szokásokban. 63
