Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)

Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben

IIuif, nuifüno

3namuo íme ne, snamuo ime!

3a meöe ce mynau tarne ne,

Tynan xime,

3a meöe mu 3ypnu mpeiumee ne,

3ypnu mpeiumee,

3a meöe ce opo uzpa ne,

Opo uepa...!

[Pic, picuskám

Arany név - le, arany név!

Teéretted szakad a dob — le,

Szakad a dob,

Teéretted zurlák bőgtek - le,

Zurlák bőgtek,

Teéretted oro forog - le, oro forog...!]

(BejiHHKOBCKH 2012,42)

A kardokkal járt tánc gyakori jelensége a téli alakoskodó szokásoknak, ugyanakkor azoktól kissé elkülönülten szerepel. A szepesi és liptói szlovákok általános hamvazószerdái tőkehúzása helyett Csicsmányban kardos táncot (pod šabľe) járnak, több Nyitra vidéki terepen is feltűnik a kardos tánc. Olyannyira gyakori, hogy ez a felvidéki magyar és szlovák folklór egyik jelentős interetnikus kapcsolata (Ujváry 1983, 114). A macedón hagyomány karddal járt rituális tánca (uepa co caöju) a ruszália (Pycanuja). A ruszáliára a szigorú rituális szabályozottság jellemző. A résztvevők tevékenységük alatt, vagyis a 12 megkereszteletlen napon9 (iiexpcmeiiu deuoeu) nem üdvözölhették egymást, nem léphettek vízbe, nem hálhattak asszonnyal, több vidéken végig hallgatniuk kellett és nem mentek olyan házba, ahol megkereszteletlen gyermek (neyuKa) van. A12 nap alatt fárasztó szolgálatban voltak, a környező falvak házait végigjárták, táncoltak. Ahol beteg gyermek volt, ott a gyermeket kezükbe véve táncoltak. Az 1970-es évekig teljes mértékben kereszténység előtti elemeket mutató szokásaikat templomi rítus keretezte. A körút megkezdése előtt megáldoztak a templomban, ahol a pap megáldotta őket és engedélyt adott tevékenységükre, és ez ma is így zajlik. Ezután először a templom előtt járták el táncukat. 12 napos tevékenységük végén szintén a templomba mentek, ahol a pap mindegyikük felett személyre szóló, szabályozott imádságot mondott el. A szájhagyomány arról ad hírt, hogy volt egyszer egy ruszália résztvevő, aki nem ment el erre a lezáró templomi szertartásra és ennek következtében megőrült. A negatív szokásmagyarázat a templomi lezárást ösztönző szokványos retorzió mellett talán még egy tényre utalhat. A szokás 20. századi archaikus állapotát tekintve nem tartom kizártnak, hogy a ruszália csoportok tagjai valamilyen módosult tudatállapotban végezték tevékenységüket, amelyből a visszatérést a templomi szertartás segíti elő (Czire 2013; 89-102; Szabó-Takács 2006, 132-140). A ruszáliában minden bizonnyal az Európa-szerte elterjedt kardtáncnak egy korai fokon álló változatát figyelhetjük meg.

9 Kétkarácsony köze: a karácsony és vízkereszt közötti időszak, amit a macedón néphit a veszélyes lények és holtak leikeinek világban való járásával köt össze.

60