Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
Kultikus múlt Az alakoskodó játékokban különböző elemek rétegződnek egymásra. Gyökereik ősi kultikus szokáscselekményekben lelhetők fel, melyekhez a középkori liturgikus színjátszás egyes elemei, a rituális funkció elvesztésével a nevetést kiváltó jelenetek, a 20. század második felében és a 21. században a refolklorizálódási folyamatok egy es j elenségei, az identitás megőrzésének igénye, a turisztikai látványosságként való funkcionálás, anyagi bevételek gyarapítása és más igények kielégítése is társultak (Ujváry 1997, 13; TyceBl977, 30-31; Dömötör 1983, 46-52; IfeTpecKa 2008, 205-221; Liszka 2007, 263-271). Az alakoskodó játékok egyes elemei európai történetük során a hivatalos színjátszás keretei közé integrálódtak (pl. az angol Tudor korabeli masque műfajába), míg mások a népi színjáték keretében maradtak. Az egyes elemek mindenképpen kisebb-nagyobb funkcióváltozáson estek át, a társadalmi változásoknak és az emberi közösség igényeinek megfelelően (Ujváry 1983,42; Lozica 1981,88-91; Bolya 2017a, 22; Liszka 2007,263-271). Jelen írás a hangsúlyt a kultikus rituális eredetre helyezi, a változásvizsgálatra kevéssé fog kitérni. Két egymástól viszonylag nagy földrajzi távolságra eső szláv nyelvű kultúra, a macedón és a szlovák alakoskodó figuráinak, szokáscselekményeinek példáján, Ujváry Zoltán kutatásainak nyomán, az alakoskodó dramatikus játékok mitikus képzetekkel való összefüggései kerülnek összevetésre a cikkben. A nyugati szláv csoportba tartozó szlovák és a déli szláv csoportba tartozó macedón nyelv beszélői sokféle kulturális hatásnak voltak kitéve, mely folklórjuk jellegzetességeit befolyásolta. A közös nyelvi gyökerek mellett a szlovák folklórterület interetnikus kapcsolatainak egyik fő jellemzője több nem szláv nyelvű katolikus kultúrával való egymásrahatás, míg a macedón folklórterület fontos jellegzetessége, hogy - a Balkánon jellemző hasonló nyelv-egyező vallás jelenség jegyében - a bolgár és szerb kultúrától sok szempontból elválaszthatatlan. A macedón folklórterület az Európán végighúzódó vallási Kelet-Nyugat választóvonal keleti, ortodox felén, míg a szlovák folklórterület a nyugati részen helyezkedik el. A két kultúra között a hasonló szláv elemek mellett az említett sajátosságokból eredeztethető különbözőségeket láthatunk, melyek az alakoskodók jellegzetes feltűnési időperiódusában és a megjelenő figurák, elemek hangsúlyosságában mutatkoznak meg (Bartha 2006, 170-175; Eojta 2014, 90-96). A mitikus képzeteket hordozó alakok, termékenységi rituálék nyomai a cselekményekben és a rekvizitumokban kevéssé mutatnak hajlandóságot a társult keresztény ünnep jelentéséhez való kapcsolódásra. Az egyes ünnepekhez való kapcsolódásuk rendszere, a naptárban való diffúziójuk, majd a modem és kortárs kultúra elemeinek beépítési módja az adott régió igényeinek, gondolkodásának, ünnepkorpuszának fontos jellemzője (Ujváry 1983,43; Ujváry 1996, 43-44; Strausz 1897, 294). Nem tud kitérni az írás a ma is rendkívül gazdag macedón vízkereszti hagyományra, amely kereszténység előtti archaikus elemek (pl. Szent János komaság) és a „megkereszteltség” jelentéstartományának különleges egységét mutatja, és amely a téli ünnepkörben egészen sajátos módon keveredik a macedón terep konzervativizmusa folytán máig fennmaradt mágikus-rituális cselekményekkel (Bolya 2016, 207-210).5 5 A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke egy, 2017. januári terepmunkán archaikus vízkereszti szokásokat regisztrált nyugat-macedón falvakban (Bolya 2013). 57
