Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Tanulmányok, közlemények - Bólya Anna Mária: Dionüsszosz utazásai. Kereszténység előtti elemek a macedón és szlovák hagyomány téli alakoskodó ünnepeiben
Időpont Az alakoskodó szokások feltűnésének időszaka alapvetően a legrövidebb nap közeledtétől a kora őszi ünnepekig lehet jellemző, ugyanakkor vannak csomópontok, melyek körül feltűnésük sűrűsödik. A szlovák hagyományban a két fő csomópont egyike az advent, amelyben egyes szentek ünnepnapjaihoz, elsősorban Luca (Lucia), emellett Katalin (Katarína), András (Ondrei), Barbara (Barbora), Miklós (Mikulás) és Tamás (Tomáš)2 3 napjához kapcsolódtak alakoskodások. Ezeket boszorkányos napoknak nevezték (srtrídžie dni). Ehhez még hozzájön a karácsonyi időszakban a magyar folklórterülethez hasonló betlehemesek (Betlemci) járása, amelybe a keresztény történet mellett archaikus alakok is integrálódtak. A másik csomópont a farsangi időszak utolsó három napja, amelyhez néha még hamvazószerda is hozzákapcsolódik. Ezzel szemben a macedón hagyományban a karácsonyt megelőző böjtben nincsenek alakoskodó játékok, a fö csomópont a karácsony és vízkereszt közötti megkereszteletlen napokra (ueKpcmeuu deuoeu) esik. A néphit veszélyes lényeivel fenyegetett időszakban különböző nevű, egymástól bizonyos fokig különböző alakoskodó csoportok járnak a veszély távoltartása céljából. A dzsamalárok, szurovárok, eskárok, mecskárok, vaszilicsárok, habarok, bamburcok a szokáskörök fő alakjai. Nevük eredete homályba vész, legtöbbször a szokásmagyarázat sem próbálkozik ezzel. Általában rongyokba, kifordított bundába öltöznek, arcuk elfedését korommal vagy maszkkal biztosítják, és kolompokat viselnek a derekukon. Járásuk időpontja is különbözik, akár egy falun belül is járhat kétfajta csoport egymás után. A legtöbb alakoskodó csoport mára nyugat-európai karneváli elemekkel bővült vagy a város identitásőrzését segíti elő. Viszonylag eredeti formában maradt meg viszont Kavadarci környéki Begniste és Reszava falvaiban az ott dzsolomának hívott szokás. Genetikusán ebbe a csoportba tartozik a bövedeste (Eadum) napját megelőző éjjeli kolede (Kojiede), amely a keresztény karácsony közelében némileg megszelídült. A macedón hagyományban kolede3 idején nem járnak maszkosok, csupán házakhoz járó koledár csoportok, míg a szlovák hagyomány karácsony napjaira eső koledálásában viszont találkozni antropomorf és teriomorf figurákkal. (Feglová 2008, 8-9, 26-30; Khtcbckh 1996, 225-228; Vargyas 1947, 181-182; MajiHHOBCKH 2006, 110—112; CBeraeBa 1996, 7-8). Az ortodox vallású macedón hagyományban a vízkereszt rendkívüli jelentősége ennek az ünnepnek az időszakáról teljesen kiszorítja a maszkos csoportok járását, erre az időre be kell fejeződni a köijárásoknak. Az agrármágia és halottkultusz fontos jegyei alapvetően eltérnek a vízkereszt egyéb jelentéstartományától, amely a vízzel való szoros testi kontaktust és a keresztelkedés szimbolikáját hangsúlyozza és a nagycsaládi rendszer megerősítésére törekszik, ahogy ez a nyugat-macedón hagyomány Szent János komasági szokásaiból jól látható. Lavcsani faluban (Kicsevo környéke) az egyéves periódusú komaság átadása után egy órával4 társított rituális fürdés, szinte „keresztelkedés” következik. A Szent János komaság legfontosabb attribútuma a komák fakeresztje, még a vízkereszti archaikus ének is a pogány istenség megkereszteléséről szól. Ebbe a jelentéskörbe nem fémek bele a pogány szertartások emlékét idéző alakoskodások (Bólya 2016, 205-210; Bartha 2013, 1333-1336). 2 Luca: december 13., Katalin: november 25., András: november 30., Barbara: december 4., Miklós: december 6., Tamás: december 21. 3 December 24 Aövetkező év január 6. 4 A kör- és lánctánchagyomány macedón megnevezése - a szerb kolo és bolgár horo megfelelője (Bólya 2015,30-36). 56
