Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Könyvismertetések
például viszonylag részletes képünk alakul ki a zágrábi piacozások világáról, egyes piacozók ügyeskedéseiről, életkörülményeikről, valamint arról is, hogy a lakóházakon és gazdasági épületeken hogyan mutatkozott meg az egyre növekvő anyagi jólét, majd hogy hogyan épült le mindez Jugoszlávia szétesésével. Gyakorlatilag három összefüggő tanulmány (28-44., 45-57. és 58-69.) boncolgatja ezeket az összefüggéseket, amelyeknek köszönhetően az olvasóban kialakulhat egy diakrón összkép, amelyben a helyiek társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági változásokhoz kénytelenek újra és újra alkalmazkodni. A szerémségi Maradék (70-84.) és Ruma (85-104.) kereskedelméről már rövidebben olvashatunk, ugyanakkor ezek mindenképpen tágítják a fókuszt, emelik a tanulmánygyűjtemény értékét. Silling Léda láthatóan nyitottan és analitikusan kezeli a terep multietnikus és többnyelvű mivoltát. Feszélyezettség nélkül nyúl a szerb szakirodalomhoz, illetve jól látszik, hogy szerb adatközlőkkel is dolgozott, például a Rumáról írt bemutatás esetében. Ez a gesztus létfontosságú a multietnikus területeken zajló kutatások során, nem pusztán azért, mert a „kisebbségi” magyar etnográfusoknak létfontosságú szerepe lehet az etnográfiai és antropológiai eredmények oda-vissza való közvetítésében, hanem mert az etnikus értelemben szűk kutatói fókusz torzíthat. Silling maga is utal rá a zombori leányvásárok kapcsán írt szövegében (140-155.), hogy az esemény időpontjaira vonatkozó eltérések a magyar szakirodalomban annak köszönhetők, hogy a kutatók nem vették figyelembe a terület multietnikus mivoltát (148.). Ezenfelül igencsak hasznos az a tanulmány (159-176.), amelyikben a kupuszinai táplálkozáskultúra kölcsönhatását vizsgálja a tágabb környezetével, a titói Jugoszláviával, amelyben az oktatás, a piacozás, a házasságkötés és településen kívüli munkavállalás által fokozatosan megváltoztak a helyi ételek és táplálkozási szokások. Itt külön fogalomként használja az interregionalitást (170.), amellyel tovább finomítja a szemléletmódot. Végül a maradéki cikk kapcsán megemlíthetjük a szerémségi magyarok sűrű kapcsolatrendszerét az alapvetően szerb ajkú környezetükkel. Mindezek alapján újfent érdemes elgondolkodni, hogy mely esetekben van értelme és indokoltsága „sziget-” és „szórványmagyarságról” beszélni akár tudományos szinten, akár a közbeszédben, amikor egy-egy ilyen közösség nagyon is magától értetődő és sokféle módon kötődik a környezetéhez. Az Újvidékről (112-105.), a Szabadkáról (113-119.) és az Óbecséről (120-128.) szóló rövidebb szövegeket gyakorlatilag egységesen kezelhetjük, hiszen mindegyikük szerkezete és témája lényegében azonos: egy történeti vázon és néhány közelebbi forráselemzésen keresztül kapunk képet ezen bácskai városok vásárairól és piacairól. Ezt követően a levéltári és szakirodalmi forrásokat felváltja a hírlapelemzés, amelynek az egyik legegységesebb tanulmány (129-139.) az eredménye. A szerző itt bácskai vásárok és piacok történetét századforduló környéki helyi újságokból igyekszik rekonstruálni a kofák, kupecek, szórakozási és étkezési lehetőségek, valamint a verekedések és emberölések témakörei közé csoportosítva olyan „ízt” kölcsönözve nekik, amely elvárható a történeti néprajzi/antropológiai munkáktól. Az utolsó szövegek tematikai tekintetben már meglehetősen vegyes képet adnak. Kettő teljes egészében a táplálkozáskultúráról szól, így a kupuszinai mákos rétes (177-188.), valamint a dióscukor használata (189-208.) érdekes adatokkal szolgálhatnak az érdeklődők számára, különösen az utóbbi esetben kapunk sokrétű és szerteágazó adatmennyiséget. Ezenkívül a „csontrakásról”, vagyis ezáltal a népi gyógyászatról is képet kaphatunk egy bácskertesi csontkovács életének és tevékenységének leírásán (209—219.) keresztül. Végezetül a rozmaring nyugat-bácskai használatáról (220-233.) közöl adatokat a kutató. Mivel a cikkek esetenként különböző folyóiratok és kötetek számára készültek más-más tartalmi elvárások mentén, ezért tapasztalható egyfajta következetlenség az egyes szövegek közt, így például Kupuszina telepítéstörténetéről többször is olvashatunk. Máshol akár terminológiai 251
