Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)
Közlemények - Klamár Zoltán: Ájtatos híveknek adakozásából… A szakrális térfoglalás kisemlékei Magyarkanizsán
A szerb temetőben álló középkereszt felirata: „Y CJIABY EOFA H HACT rOCnO/JA H CnACA HALUEr / HCYCA XPHCTA / H H3EPAHHKA fBEFOBA / AnOCTOJlA H EBAHTEJIHCTE... / CB. JIVKE / KYHEBHOľ 3AUITMTHMKA IlOPO/JHUA / EOrOCJIABJhEHHXnOJJPWy OBO CBETO/TiACHO 3HA MEILE BACE BOľOCA BJh EB ... / OBOľA CBETA /... AMMH/1899 FOJl ” [Isten és megmentő Urunk Jézus dicsőségére / az Úr kiválasztott / apostolának / Szt. Lukács / evangélistának a család oltalmazójának / Isten dicsőségére állították ezt a szent / emléket Vasa Bogosavljev / a világ.../ ámen / 1899 év.] ALetopisban, vagyis a szerb templom és egyházközség történetét megörökítő évkönyvben az alábbiak olvashatók: „Baca EorocaBÆeB iio/mrao je icpcT Ha MecTy 3B3hom «cbhh>ckc imjaue» 3a CBOTy on 800 Knyiia.”27 [Vasa Bogosavljev keresztet állíttatott a disznópiacnak nevezett helyen 800 korona összegért.] Nyilvánvaló, hogy a szakrális kisemlékek állítása függött a vallásos közösség általános anyagi áldozatvállalásának lehetőségétől is. így a tagságában egyre fogyatkozó szerb egyházközség ennyit tudott építeni, fenntartani. A hagyománytisztelet és hagyományteremtés szándékával szervezett népünnepély helyszínén Szúnyogfalu - Magyarkanizsa 1942-ben létrejött, mindössze 14 lakóházból álló kültelki városrésze - rakodójának központi részén új szakrális kisemléket állítottak az ottani lakosok. A szoborfülkés képoszlop téglából készült, csúcsán napkereszttel. Középütt Jézus terrakottaszobra látható, ölében bárányt tart.28 Az első, fesztiválszerű pásztomapok keretében, 2009-ben áldották meg az alkotást. A vallási identitás etnikai színezete A fentiekből látható, hogy mennyire fontos egy közösség életében az egyház tájépítő, tájszervező és tájhasználó szerepe. A templomokat — a szerbek 1773-75-ben, a magyarok 1768-ban és 1912-ben29 - a város központjában építették, a főtér közelében vagy a település nagy forgalmú pontjain, hogy hangsúlyozzák jelenlétüket az épített környezetben. Ezt a gyakorlatot követte a tehetős paraszt-polgár réteg, amikor szakrális kisemlékek sorát állíttatta a településen. Az első szakrális építményt a katolikusok távol a várostól, egy dombon emelték. A tájba épített kálvária a város egyetlen 18. századi emléke. Magyarország más tájain már ebben az időszakban számtalan szakrális kisemlék hirdette a vallásos buzgalmat. Bácska és a ma Vajdaságnak mondott nagytáj azonban ekkor élte legújabb kori benépesedésének alkalmasint eléggé zavaros korszakát, így nem csoda, ha Magyar-Kanizsa megtelepedő lakói nem a szakrális kisemlékek állításával voltak elfoglalva (vö. Bartha 1990,220). Amint azonban a benépesedés nyugvópontra jutott, azonnal a figyelem középpontjába került a mindennapok szakralitásának táji környezetbe való illesztése. A 19. században nyolc szakrális kisemlék épült, ebből hatot katolikusok, kettőt ortodoxok emeltek. Ha megvizsgáljuk ezeket az objektumokat, láthatjuk, hogy négyet a templomok köré szerveződő szakrális térbe, másik négyet pedig a liturgikus gyakorlatból következő egyéb szakrális térbe állítottak. A város főterén, a szerb templom közelében, de annak kerítésén kívül állították fel a szerbek egyik keresztjüket. Míg a másikat a város egyik forgalmas pontján - közel a szerb temetőhöz -, a disznópiacon. A katolikus magyarok szintén a központban álló nagytemplomuk kertjében két szobrot, a két katolikus temetőben három középkeresztet és a Körös-patak torkolatánál egy szobrot állítottak. 27 JleronHC Cpncxe npaBocjMBHe u. OnuiTHHe h napoxnje y KamroKH 28 Bővebben lásd: Klamár 2010. 29 Bővebben lásd: Klamár 1996. 225
