Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Tanulmányok - Marx Mária: Műszövés Őriszentpéteren a 19 - 20. század fordulóján

Az iskolában nemcsak a szövéssel kapcsolatos tananyagot: szakrajzot, anyag-, kötés- és szerszámtant, szövetelemzést és -számítást oktattak a résztvevőknek tankönyveket is kezükbe adva, hanem általános tárgyakat: magyar nyelvet, helyesírást és szaknyelven történő írásolvasást, számtant, mértani és mértani rajzot, szabadkézi rajzot is. Ezenkívül az alapvető vállalkozási ismereteket, a könyvvitelt és az üzleti levelezést is el kellett sajátítaniuk.12 Erre elméleti és gyakorlati órákon készültek fel a szakmai műhelygyakorlatokkal párhuzamosan, és vizsgát is kellet tenniük. Az oktatás nyelvéről nincs szó az Értesítő füzetekben, de Baán József panaszaiból tudjuk, hogy a szakmai része általában német nyelven folyt. (Domonkos 1991, 115) Ezt persze nem lehet csodálni, hiszen az iskolának otthont adó Késmárk és általában a Szepesség iparos lakosságának tekintélyes része német volt, az oktatókat is a magas színvonalú textiliparral rendelkező cseh, német és morva területekről hívták meg az iskolába. Az értesítőben külön kiemelik, hogy a tanulók - egy kivétellel - más nyelvet is beszélnek.13

A gyakorlati oktatáshoz a gépek karbantartása is hozzátartozott. A Késmárkon megkezdett könyvben a következő receptet olvashatjuk: „A sima gép részeket meg lehet ovni (sic) a rozsdától; oly képpen; viaszt fel olvasztjuk terpentin közé keverjük hogy ez tömeget képezzen, ezzel időnként be kenjük; ”14

Az iskola által nyújtott előnyök közé számít az is, hogy a végzett iparosok jó kapcsolatokat alakíthattak ki egymással, valamint olyan gyárak és cégek címeihez juthattak hozzá, ahonnan később gépeket, fonalat, készárut rendelhettek. Ezek a címek Kovács Antal dokumentumaiban, mintakönyvében is megtalálhatók.15

A tanulmány elején idézett útleírás az egyetlen bizonyítéka annak, hogy Kovács Antal a müszövő szakmát a Késmárki Állami Szövőipari Szakiskola tantermében és műhelyében tanulta. (Bősze-Léces 1996, 16-18)16 A könyvének címkéjén szereplő évszám alapján vélhető, hogy az 1884/85-ös és 1885/86-os tanévet töltötte a szakiskolában, ahová 36 évesen képzett takácsként iratkozott be. Iparát gyakorló, nős, gyermekes, valószínűleg katona viselt17 emberként nyert felvételt, hogy megfeleljen a századvég kihívásainak.

Bár hivatalos dokumentuma nem maradt tanulmányainak, az iskolában szerzett szakmai és vállalkozási ismeretek egész további életét és pályafutását meghatározták. A forrásokban szereplő adatokból nagyon jól nyomon követhető, mi mindent hasznosított a takácsmester az iskolai oktatásból és a régitől gyökeresen különböző szemléletmódból.

Nemcsak a korábbinál magasabb szintű szaktudásnak jutott itt birtokába, amelynek segítségével teljesen új típusú (damaszt) termékeket készíthetett és ajánlhatott szélesedő vevőkörének, hanem olyan gyümölcsöző kapcsolatokat alakított ki, amelyek segítségével saját céget alapított és működtetett, eszköz-, gép- és fonalmegrendeléseit az itt megismert és ajánlott, megbízható cégekkel bonyolította, cégtársa, segédei vagy bedolgozói ugyancsak a szakiskola tanulói voltak hosszabb-rövidebb ideig. Sőt Késmárkon tanult, majd dolgozott későbbi veje is, aki valószínűleg mindvégig segítségére volt vállalkozásában.

12 Értesítő ... 1898/99, 1899, 13-20.

13 Értesítő ... 1895/96, 1896,43.

14 84.11.1.: 152.

15 Pl. 84.11.2. belső borítóján, vagy 84.11.1.: 156-157. és 2008.5.4.: 15. és 21.

16 Neve nem szerepel az iskola fennmaradt értesítőiben. Az 1880-as megalakulástól az 1882/83-as tanévig, amikor az intézmény tulajdonosa és fenntartója a szepesmegyei háziipari egyesület volt, nem jelentettek meg értesítő füzetet. Az 1883/84-es értesítő, amelyből Domonkos Ottó is dolgozott, nem tartalmazza a nevét. Innentől pedig tíz éven keresztül nincs elérhető késmárki értesítő a magyarországi könyvtárak gyűjteményeiben.

17 Katonáskodásáról nem találtam adatot, de mivel 1868-tól általános hadkötelezettség volt Magyarországon, és Kovács Antalnak sem az iratokban, sem a családi hagyományban nem tudnak betegségéről, feltételezem, hogy ő is átesett a három évig tartó katonai szolgálaton.

92