Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Marx Mária: Műszövés Őriszentpéteren a 19 - 20. század fordulóján
Tanulmányaival egy időben bővítette ki műhelyét az 1885-ben minisztériumi támogatásból megvásárolt 300-as Jacquard-géppel, és egy másik, hagyományos szövőszékkel is.18 Ezeket a gépeket a szakiskola ajánlására és közreműködésével szerezték be az arra érdemesnek talált iparosok. A gépek összeszerelésében pedig a tanárok és műhelyvezetők is részt vállaltak. Iparigazolványát 1890-ben kapta kézhez a következő szöveggel: „Kovács Antal őri szt péteri lakos kellően bejelentette, hogy Őri Szt. Péter község területén műszövő ipart szándékozik űzni. Miután az 1884. XVII. t.cz. által előírt kellékekkel igazolta azt, hogy ezen ipar üzésére jogosult, Kovács Antalt 109/1890 szám alatt bejegyeztük iparlajstromunkba és részére ezen iparigazolványt kiadtuk. Kelt Szentgotthárdon 1890. június hó 27-n. Papp Antal sk. főbíró mint I. fokú iparhatóság”.19 (Horváth 1998, 137) 1898-ban a Soproni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara értesíti, hogy a minisztériumtól max. 400 forint értékben egy „simító sajtó”, azaz mángorló vásárlására kapott pénzt és engedélyt.20 Látható tehát, hogy a Késmárkon tanultak bővülést, fejlődést hoztak az őriszentpéteri szövődébe. Rendeléseinek nagysága valószinűleg meghaladta a szokásos mértéket, a levelezésében ugyanis az őriszentpéteri elöljáróság, valamint a szentgotthárdi közjegyző 1891. március 22- én kelt igazolása is szerepel, amely tanúsítja, hogy a műszövész ingó és ingatlan vagyona 2.000 forintot tesz ki, tehát a rendelései kockázat nélkül teljesíthetők.21 Hogy ez az ingatlan vagyon - a műhely felszerelését nyilván nem számolva - miből állt, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság egy későbbi, 1926-ban kelt kötvényből tudható meg. A kötvényen vegyes falazatú, cseréptetős lakóház, téglából épült és cseréppel fedett istálló és pajta, valamint egy fából készült, zsúpfedelű ól szerepel.22 Bár a dokumentum későbbi, a mester halála után valószínűleg nem változott a telken lévő épületek száma és jellege, ami teljesen megfelel egy átlagos nyugat-dunántúli parasztporta épületállományának.23 (Báli 2012) Kovács Antal gyorsan és jó érzékkel kamatoztatta a Késmárkon megszerzett tudást és az állami támogatással kapott gépeket. Részt vett a 19. század második felében már több-kevesebb rendszerességgel megrendezett iparkiállításokon. Az 1887-es Vas vármegyei Iparkiállításon a bírálóbizottság ezüstéremmel tüntette ki. (Horváth 1998, 138) Az 1986-os Ezredéves kiállításra is egész kollekciót küldött. A kiállítás katalógusának 44. oldalán olvasható szöveg szerint „damaszt asztalnemüek és egyéb müszövő készítmények, lanczezirozott24 magyar munkák, smyma szőnyegek” is szerepeltek tőle. (Domonkos 1998, 290) A listán szereplő tételek mindegyike megtalálható a késmárki értesítő felsorolásában is, amely a Műszövő Szakiskolában diákok által készített és a kiállításra beküldött textileket tartalmazza.25 A tanulók által „kiállított tárgyak középpontját egy teríték képezi, mely a koronázási jel18 1884. 84.11.1.: 5. 19 6119/1890 számon 20 84.11.6. 21 84.11.6. 22 84.11.6. 23 Mára a lakóházakat modernizálták, az ólakat lebontották, de a 19. században épült, boltíves kapujú, nagyméretű, díszes istállóspajtákból számos példány állta ki az idők próbáját, és szolgál a mai falvakban is különböző célokra. 24 A lanczezirozott = lanszirozott/lanszé munka, a néprajztudományban elfogadott „felszedett vagy szedettes” díszítésű szőttes textilipari szakmai megnevezése. 25 Értesítő... 1895/96, 1986,24. 93
