Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
In memoriam
Nézzük azonban, ki is volt ez az ember! Tatán született, 1929-ben, iparos szülők gyerekeként. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Felsőfokú tanulmányait Pécsett kezdte, majd Budapesten folytatta, ahol 1965-ben magyar-történelem tanári, majd 1967-ben etnográfusi oklevelet szerzett. Abban a gimnáziumban kezdett tanítani, majd később, immár igazgatóként is innen ment 1984-ben nyugdíjba, ahol annak idején középiskolai tanulmányait végezte. Tanári munkájával párhuzamosan doktorált történelemből, néprajzi és helytörténeti kutatásokat végzett, gyakorlatilag megteremtve a tatai Kuny Domokos Múzeum néprajzi gyűjteményét. A rendszerváltás környékén szerkesztette a Komárom- Esztergom megyei néprajzi füzetek című sorozatot, amiből lényegében a fentebb már bemutatott nagy összefoglalás-sorozat is kinőtt. O maga, ha csak a néprajzi kutatótevékenységét nézzük, a legszívesebben a különféle mesterségekkel foglalkozott. így születtek a tatai fazekasságról, a vízimalmokról szóló könyvei, illetve tanulmányai a helyi jégvágásról és az egyéb kézmüvesmesterségekről. Müveinek 2014-ben kiadott, fentebb már említett bibliográfiája nem túl vaskos, de ez épp abból adódik, hogy saját kutatások, saját tanulmányok, könyvek írása mellett (sokszor helyett), afféle jó pedagógusként, kutatásszervezésre, mások munkájának irányítására pazarolta (noha ezt O nyilván nem tekintette „pazarlásnak”, mint ahogy nem is az) idejét, energiáját. 2015-ban, hosszantartó betegség után hunyt el. A kép, ahogy a 2010-ben kapott Eötvös József-díj mögött szerényen meghúzódik, egész életét, munkásságát jellemezte. Talán ennek kapcsán nyilatkozta, hogy „hit és szeretet nélkül lehet élni, de minek. Hogy valaki az Istenben vagy a szépségben hisz, az már mindegy, szeretni pedig mindenkit lehet...” Nagy szükség van az ilyen Emberekre, hiánya fájó! Liszka József Elment az imádságos asszony Emléksorok Erdélyi Zsuzsanna halálára Erdélyi Zsuzsanna az Etnológiai Központ komáromi konferenciáján 2007-ben (L. Juhász Ilona felv., 2007) A 20. századi magyar folklórkutatás egyik vezéregyénisége távozott közülünk 2015. febr. 13-án. Budapesten, 94 éves korában meghalt Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, a vallásos folklór európai rangú kutatója, a magyar archaikus apokrif népi imák megtalálója, felfedezője, gyűjtője és újra közkinccsé tevője. A későközépkori, kora újkori vallásos misztériumjátékok fennmaradt töredékeiben vélte megtalálni egykorvolt magyar drámairodalmunk erejét, fejlettségét. Felfedezését költők, írók, irodalomkutatók, nyelvtörténészek, dialektológusok fogadták lelkesen. Erdélyi Zsuzsanna Komáromban született 1921-ben. Nagyapja Erdélyi János (1814-1868) író, irodalomtörténész, filozófus, és - nem utolsósorban! — népköltési gyűjtő. A Jókai Mór családjába tartozó Fesztyek is rokonai voltak. Bevallása szerint a külpolitikával szeretett volna foglalkozni; magyar-olasz-filozófia szakos diplomáját 1944-ben szerezte a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Munkahelyei azonban a népművészet kutatása felé vitték tudósi pályá-328
