Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
In memoriam
Acta Ethnologica Danubianu 17 (2015), Komárom-Komárno Dégh Linda emlékezete (1918-2014) Ha csak a szorosabban vett prózaepikus magyar és nem magyar népköltészet kutatóit vesszük sorra, nem panaszkodhatunk a nemzetközi (ritkábban a hazai) elismerés hiányára. Katona Lajos, Heller Bemát, Honti János (bizonyos fokig ide sorolhatjuk Róheim Gézát is) jelentőségét a vezető külföldi kollegáik hamar felismerték, bevonták őket „nagy vállalkozásaikba”. A második világháború után nálunk is megjelenő, borzalmas előzményeivel kezdődő több mint másfél évtized ezt sokban felszámolta, ám az 1950-es évek végére, legfőképpen Ortutay Gyula személyén keresztül e nemzetközi kapcsolatrendszerújraéledt, sőt a korábbinál jóval szélesebb, szerevezettebb formában. Generációk élvezhették ennek előnyeit. Ennek a folyamatnak a legsikeresebb szereplője volt Dégh Linda. Minthogy sosem tagadta magyar hátterét, e dicsfényéből még másokra is jutott egy-két sugár. Ennek ellenére Magyarországon igazában máig sem méltatták életművét, főleg ennek második részét. Ehhez a maga viselkedése is hozzájárult: sokan nem szerették (még „tanítványai” sem). Ha fellapozzuk Katona Imre, Vargyas Lajos, ám akár Ortutay Gyula ön.életrajzi írásait - megtaláljuk ennek egyértelmű visszatükröződését. És még azok is, mint Dömötör Tekla vagy Dobos Ilona, hasonló visszaemlékezéseikben, noha nem támadják - főként vezetői képességeit és kollegialitását nem is dicsérik. Dégh Linda 1918. március 18-án született, Budapesten. (Saját maga „korrigálta” később az évet 1920-ra - és kortársai gaudiumára). Családja jómódú polgári volt. Ezt tompítandó az 1950-es években Linda mindig feltüntette, hogy rokona volt Doktor Sándor (1864-1945), a pécsi orvos és munkásmozgalmi vezető az 1918-tól létező „baranyai direktóriumban”, egy nagy műveltségű, világot járt orvos, valódi kommunista, aki 1921-ben Jugoszláviába menekül és Magyarkanizsán lesz orvos, 1941-ben a bevonuló magyar hatóság elfogja, 10 évi fegyházra ítélik. Linda családi neve Doctor volt, még egyetemi doktori értekezését is e néven nyújtotta be. (Anyja családi neve lehetett Dégh. Linda fivére, Frici is orvos volt, és egymás mellett laktak a Kossuth Lajos utca elején.) Rokona volt Engl Géza, a Corvina Kiadó németre „sztár”-fordítója is, aki majd a kakasdi népmeséket ültette át. (És a „bűvös békát” először stinkender Frosch formában adta vissza.) Budapesti iskoláit már reformátusként fejezi be, az evangélikus gimnáziumban érettségizik. Már fiatalon érdeklődik az avantgarde színház, pontosabban a Szentpál Olga irányította mozdulatművészet iránt. A kistermetű, szinte súlytalan fiatal hölgy egy „Lila sikoly” című hipermodern táncjátékban jelenik meg, ahol a fiúk magasba nyújtott tenyerükön adogatják egymásnak. E körben ismerkedik meg a táncosnő Kemény Zsuzsával, Ortutay későbbi feleségével - és Ortutayval is. Linda később is imádott táncolni, testsúlyára pedig kínosan vigyá-Dégh Linda 319
