Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Krónika

a fórum jelleg elsődleges fontosságot kapott, és sok esetben a puszta tudományos tézisek kevésbé voltak fontosak a tudományszervezési feladatok és hiányosságok megfogalmazásánál. Emiatt nem térek ki minden előadás ismertetésére, ehelyett a felvetett fő probléma- és témacsoportokat mutatom be.

Biljana Sikimic (Balkanológiai Intézet, SANU) a migrációval foglalkozó közelmúltbeli kutatások tanulságait foglalta össze. Összegzéséből ítélve egy sokfelé tájékozódó és nyitott társadalomtudományi törekvésről beszélhetünk Szerbiában. Az etnolingvisztikai kutatások egyik legnagyobb szerbiai szaktekintélye volt egyébként a kerekasztal egyik legaktívabb javaslattevője, és ha a tervezett lépések (új tudományos társaság, nagyobb társadalmi szerepvállalás stb.) megvalósulnak, valószínűleg ő lesz az egyik legfőbb koordinátor is.

Miroslava Lukié Krstanovic (Néprajzi Intézet, SANU) akaratlanul is Sikimic előadásához kapcsolódott a problémafelvetés terén. Úgy látta, hogy az egyes kutatások túlságosan elszigeteltek, amit az állandóvá váló pénzügyi gondok is okoznak, valamint ha migrációs jelenkutatásokról van szó (gondoljunk csak az elmúlt évek menekülthullámaira, vagy a sajátos országon belüli szerb migrációs irányokra), gyakran az állami szervekkel is szembetalálják magukat. Emellett a kutatási témák milyenségét is összetett problémának látja: sokszor multietnikus és urbánus terepeken dolgoznak fel a kutatók megosztó témákat. Véleménye szerint a dilemmáktól a tudományközi együttműködés, illetve az alkalmazottabb szemléletű munkák jelentenének kiutat.

A Magyarországon is jól ismert emigrációs hullám Szerbiát és annak régióit talán még jobban sújtja, így a „súlyos” helyzet képzete különösen kitapintható volt a hozzászólások és viták alkalmával. Dušan Drljača (Etnológia és Kulturális Antropológia Tanszék, Belgrádi Egyetem) a diskurzusokban nyomatékosan felhívta a hallgatóság figyelmét a Vajdaságban zajló elvándorlási hullámra, amely közvetlenül vagy közvetve több százezer embert érint, és mégsem foglalkozik vele elég kutató. Külön kiemelte a magyar kisebbséget érintő emigrációt, és súlyos gondnak tartotta, amiért ezt nem értelmezik a szerb kutatók (aminek nyelvi akadályai is vannak). Pozitív példaként említette meg a szlovén társadalomkutatást, ahol már a nyolcvanas években létrejött a külföldre költözött lakosokat kutató intézet. A vajdasági migrációs jelenségekről az Újvidéki Egyetem geográfus doktorandusza felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi („nem szerb”) közösségeket még nagyobb arányban érinti az elvándorlás - egyes prognózisok szerint a folyamat két évtized alatt megszüntetheti a vajdasági ruszinok népességét. Felvetette a magyar állampolgárság szerepét is, amelynek köszönhetően egyértelműen felgyorsult az emigráció az azt megkapok körében. E hozzászólások alapján le lehet szögezni, hogy egyes szerb kutatók tudnak a szerbiai magyar kisebbség társadalmi helyzetéről is, a problémákat világosan fogalmazzák meg, azonban nyelvi akadályok és időhiány miatt nem képesek foglalkozni a konkrét kutatásokkal is.

Az emigráció által keltett társadalmi problémák számos olvasata került még megemlítésre. A SANU Földrajzi Intézetének egyik munkatársa felvetette, hogy különösen az afrikai és ázsiai területekről érkező menekültek idővel akár „polgártársainkká” is válhatnak - ez pedig szerinte egy olyan probléma, amelynek megtárgyalására egyáltalán nincs felkészülve a szerb közvélemény, mindazonáltal gyorsan eljöhet az a pillanat, amikor aktuális lesz. Mások megemlítették a Szerbia déli részeit érintő elnéptelenedést, amelynek köszönhetően a szó szoros értelmében több száz falu lakossága tűnik, illetve tűnt már el. Részben ehhez kapcsolódott témájában Jadranka Bordevic Crnobmja (Néprajzi Intézet, SANU) előadása, amely a Koszovó legdélibb csücskében élő gorani népcsoportról szólt. Ez az etnikum Belgrádban találta meg az egyik legfontosabb új otthonát, és a nagyvárosi multikulturális urbánus közeg sokrétű hatással volt és van a kultúrájukra. A hátrahagyott falvaknak pedig folyamatosan a rendkívül lecsökkent népességszámmal és a szelektív migráció hatásaival kell szembenézniük.

278