Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Krónika
máról, illetve Anderson elképzelt közösségekről alkotott elméleteiből indult ki, és ezzel hozott kapcsolatba két nagy, az fiatalok vallásosságát kutató horvát szociológiai kutatást. Santek ezek mentén arra következtetett, hogy a fiatalok valóban fogékonyabbak lehetnek a múltbeli konfliktusokkal, traumákkal való szembenézésre, ebben pedig fontos szerepe lehet a vallásnak (Horvátország tekintetében a római katolikus hitnek). A zágrábi kutató ugyanakkor a szakma szerepét is kitüntetettnek tartja, ugyanis az antropológiai szemlélet egyes traumák társadalmi „konstruáltságára” irányíthatja rá a közfigyelmet. Ha a tanácskozás nagyobb részére érvényes kritikát kéne megfogalmazni, akkor az mindenképpen az egyes prezentációk hiánya, vagy a nem megfelelő minőségük és terjedelmük. Több elméleti előadás, illetve az esettanulmányok esetében is szükség lett volna a hallgatók figyelmét vezető bemutatókra - ezzel adós maradt a konferencia. Az egyetlen teljes körű kivételt Jeleňa Spasenie prezentációja képezte, amely mind felépítését, mind ízlésességét tekintve élvezetes kísérője volt a kutató előadásának. Mivel a konferencia címe gyakorlatilag egy kérdés volt, ezért fel lehet vetni, hogy vajon megkaptuk-e erre a választ is? Részben azonban - a néprajzi/antropológiai „óvatosságból” is kifolyólag - költői volt ez a kérdés. Az első szekció előadásai, bármennyire is izgalmas következtetésekkel jártak, igazából csak óvatos javaslatokkal szolgálhattak arról, hogy milyen előzetes megfontolással kell élni, ha a Balkánról gondolkodunk. A második szekció adta talán a legvilágosabb válaszokat: a helyi lakosoknak kell valamilyen társadalmi/kulturális okból kifolyólag megegyezniük (Zlatanovic, Krel). Ebben az esetben a lokális identifikáció, egymás ismerete és az együttérzés a kulcsfontosságú pontok, emellett szerepel a döntéshozók magatartása/beszédmódja is. Nem szabad azonban elhanyagolni az adott állam általános társadalmi/gazdasági állapotát (Spasenie), illetve az intézményes vallás szerepét sem (Šantek). A szakma részéről viszont - és ez mindegyik előadás nyílt vagy rejtett jellemzője volt - a néprajzi/antropológiai szemléletmódnak kell aktívnak lennie, hiszen ez az adott jelenséget annak sokrétűségében tárhatja fel. Ez a tudás pedig utat találhat a közvéleményhez, segítve a megértést és az elfogadást - talán ez volt konferencia válasza egy másik, nyíltan ott fel nem tett kérdésre: mit jelent „alkalmazni” ezt a szakmát? Vataščin Péter Naučno istraživanje migracija u Srbiji: problemi i inicijative - okrugli stol (Belgrád, 2014. december 8.) A 2014-es év lezárásaként rendhagyó konferenciát/kerekasztalt szervezett Belgrádban a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (a továbbiakban: SANU) Néprajzi Intézete. A kutatóintézet munkatársain kívül jelen voltak az akadémia más intézeteinek, a Belgrádi, az Újvidéki, a Kragujevaci Egyetem egyes tanszékeinek és a szerb kormány képviselői, illetve egyedüli külföldi meghívottként a Bolgár Tudományos Akadémia kutatója, végül pedig egyegy, Norvégiában és Németországban élő fiatal szerb kutató is. Az akadémia főépületének egyik tanácstermében megtartott tudományos fórum rendhagyósága azt jelentette, hogy a 19 fő által tartott rövid, mindössze 10 perces előadásokat, viszonylag hosszú hozzászólások, viták követték. Ezek a felszólalások tartalmukat és megállapításaikat tekintve időnként az előadásoknál is fontosabbak voltak. Az egész napos kerékasztal gyakorlatilag négy szekcióra tagolódott. Az esemény szerkezetéből az is látszik, hogy 277
