Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Könyvismertetések, annotációk
tel mellett „helyi”, szerbiai és balkáni (ebben az esetben görög, montenegrói, bolgár és horvát) témákról beszélhetünk, ez pedig tudománytörténetileg is könnyen indokolható, lévén a magyarhoz hasonlóan ugyancsak Volkskunde típusú kutatási hagyomány együtt a szerb néprajzban mindig is megbúvó (főként Jovan Cvijiének is köszönhető) „összbalkáni” igénnyel mindmáig irányt szab a kutatók tájékozódási irányának. Feltűnő a terepmunkán alapuló és érzékletesen megírt „etnográfiák” kevés száma is, amely azonban természetesen nem von le a más típusú kutatások (pl. a nagyon hasznosnak ítélt elméleti, kutatás- és tudománytörténeti összefoglalók) értékeiből. Végül fontos megjegyezni azt is, hogy ha a szerb nacionalizmus valamilyen formáját érintő szövegekről van szó, akkor a szerzők mindig igyekeznek „középutasak” maradni, sőt, esetenként a kritikától sem riadnak vissza. Radovié, Srdan: Beogradski odonimi. Beograd: Etnografski institut SANU 2014, 185 p. ISBN 978-86-7587-075-3 /Etnografski institut SANU, Posebna izdanja, Knj. 81/ Vataščin Péter Előzetes tudás nélkül is könnyen elképzelhető, hogy milyen összetett, egyszersmind mennyire sajátos társadalmi és kulturális folyamatoknak köszönhetően váltak a balkáni nagyvárosok azzá, aminek ma ismerjük őket. E történetnek számos lehetséges megközelítési módja van, az utca- és témevek vizsgálata egészen biztosan az egyik legszemléletesebb útja ennek. A kötet szerzője az akadémiai Néprajzi Intézet kutatója, Srdan Radovié, aki már régóta foglalkozik városi antropológiával,12 nem meglepő hát, hogy egy Belgrádi utcanevek című könyv is kikerült a kezei közül. Radovié diakronikus feldolgozási módot választott, egy rövid elméleti bevezetővel együtt Belgrád késő középkori történetétől kezdve egészen napjainkig foglalja össze a témát a mintegy 160 oldalas, hat fő fejezetre tagolt főszövegben. Látható, hogy nem vaskos monográfiáról van szó, sokkal inkább egy olyan kötetet vehet kezébe az olvasó, amely gondolatmenetét tekintve egyszerre lendületes és lényegre törő. A törzsanyag már létező történeti kutatások és források vonatkozó részeinek az összefoglalására, különböző városi, önkormányzati adatbázisok, térképek és médiatartalmak feldolgozására épül, emellett főleg a közelmúltról szóló részeknél saját maga által készített interjúkat is felhasznált Radovic. A történeti háttér és az elméleti keretek szempontjából Radovic vegyesen használ történeti és antropológiai munkákat. Abevezető fejezetben az utcák és a tér társadalmi és kulturális összefüggéseit boncolgatja néhány jelentős munkán keresztül. Fő referenciapontja az izraeli Maoz Azaryahu elmélete. A kulcsfogalom a „város-szöveg” (city-text), amely egyfajta jelrendszert jelent. Eszerint a „hivatalos” történelem és identitás áthelyeződik a város jelentésmezőjére, amely többek között az utcák nevein keresztül is megmutatkozik. így kerülnek bemutatásra a múlt uralkodó reprezentációi és az uralkodó társadalmi értékrendszer. Mindehhez Radovic hozzáteszi: „...a névadás és átnevezés, a látszólag örök fizikai környezet állandó átalakulása az emlékezetpolitika egyik legerősebb és legellentmondásosabb eszközét jelenti, és a múlt átalakításának egyik leginkább explicit eljárásmódja” (19. p.). Ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet egy dinamikus, kétoldalú folyamatra, amelyet a kommemoráció-dekommemoráció fogalompárosa jellemez. Itt pusztán arról van szó, hogy egy dolog emlékké való alakítása szinte mindig együtt jár egy másik eltörlésével. A szerző az Írásban 12 A nemrég megjelent összefoglaló A város mint szöveg c. művére rendszeresen hivatkoznak a szerb kutatók. A nemzetközi paradigmák mellett a témakör szerbiai jellegzetességeivel is foglalkozik benne - Radovié, Srdan: Grad kao tekst. Beograd: Bibliotéka XX vek, 2013, 358 p. 251
