Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról

bé menék a Szénházba innya, s hát a kérdésben fel tett Személlyek egymás mellett feküsznek az öreg Asszony ágyába, de mivel setét volt, nem láthattam semmi tselekedeteket (9)

Ezek után következzenek azoknak a tanúknak a vallomásai, akik a szénházbeli „ágyjelenetről” némely esetben szinte „dramatizált” módon, az élő történetmesélés nyelvi fordulataival tudósítottak!

„Az ősszel esztendeje múlék, hogy a Bartalis Jósef házánál tatatott Tántzban lárma kerekedek: jertek mert a Szén házban valami dolog vagyon. Arra sokan meg futamodánk, s Benedek János gyertyára kapván, bé tartá azt a Szén házba, akkor látám, hogy az ágy karéján egy más mellett ülnek vala, de semmi illetlen dolgokat nem láttam (7)

„Benedek János ki méné, hogy, [nyírentyünek való] ágat keresne, és bé nyitván a Szén ház ajtaját, azt mondá: Mit tsináltok itt héj? Mellyre Sófalvi azt feleié: Mi tsak veszteg ülünk”. (23) „ Bartalis Josefnél az Advent előtt tavaly Tántz lévén, egykor a gyermekek észre vévék, hogy a Vén házban valakik vannak, s hírré tévén Benedek Jánosnak, ő oda szalada és az ajtót bé nyomá, mert bé volt zárva, s mi is sokan oda futván látók Sófalvi Mihályt Pannával az ágyon ülni”. (37)

„Bartalis Josef házánál tartatott Tántz alkalmatosságával ki menék gyertyával, hogy nyíretyűnek való ágat keressek, s mikor ki lépém a házból a fitzkó legényetskék tsiadozni kezűének, hogy vigyem a gyertyát mert a kitsi házban bizony valaki van: én nem akarván bé tartani a világot, de a legények sokan meg fogók a karomot és erővel bé tartották, az ajtót pedig ők előttem bé nyitották volt, de setét lévén, semmit sem láthattak, s hogy a gyertya világ bé kezde sütni, látók Sófalvi Mihályt Pannával az ágyon ülni. Mihály mindgyárt fel tigrék és káromkodni kezde, s velem erővel veszekedni akart, miért vizsgálódom utána, mondván: én ha valamit tsinálok is Pannának, azzal senkinek semmi baja nintsen, mivel ő az enyém, én ötét el veszem, kinek mi baja véle”. (39)

A vallomásból érezhető, hogy a vallomástevő muzsikus nem szívesen avatkozott a fiatal szerelmesek dolgába. Zavarta, hogy Sófalvi Mihály az ő kezében látván a gyertyát, rá haragudott meg. Fél kupa bor vásárlásával és együttes megivásával igyekezett kiengesztelni a sértett legényt, ami nyilvánvalóan gesztus értékű, „megbékéltető” cselekedetnek számított. (39) A fenti vallomás végén olyan szavakat örökített meg az emlékező, amelyek Sófalvi Mihály házasságra elszánt legényi öntudatát, a gyanúba kevert leány iránti kötelességérzetét tükrözik. Valószínűleg az efféle szavak hatására terjesztette Ferenc Anna 1793 nyarán, hogy őt Sófalvi Mihály feleségül veszi. (29)

Ferenc Annát a szórakozási alkalmak, elsősorban a táncházak, kalákák után mindig legények kísérték haza. Ezek a kísérések, a vallomások alapján, beszélgetős bolyongásoknak tűnnek, amelyek némely esetben bűnre vezető alkalmakként maradtak meg az emlékezetben. Szóljon erről néhány vallomás! „Azután haza indulónk fel a Szilvás kerteken hárman ...végre előttem az ösvényből ki állának, és én ottan egybe ölelkezve el hagy ám őket és haza menék ”. (28) „Sófalvi Mihály ...minden mulatságokból el kísérte(39) „Minek utána ...Simó Jánosné ...házánál, mulatván onnan el mentek, és Bumbuj Jósi Fábián Borival el vált tőlök, Sófalvi Mihály a Pásztor házánál egy tsutak mellett ejtette teherbe (22)

A vallatok számára a „fertelmességre” való hajlamosság biztos jelének látszott, ha egy leány a legényekkel „tisztátalanul társalkodóit” és „fajtalan csókokat” váltott. Mindez együtt járt a nyilvános ölelkezéssel, ami talán nem számított túl gyakorinak akkortájt. Mindenesetre a tanúk rendre felemlegették Ferenc Anna látványos ölelkezéseit és csókolózásait: „Láttam sokszor, hogy a Tántzokban eleget ölelkeztek s tsókolódtak együtt a kérdésben forgó személyek”. (10) „A Tavasszal Bálint Jósefné házánál tartatott Tántzban látám, hogy Sófalvi Mihály Ferentz Annának az ölébe üle, s meg öleié ötét”. (19) „A pitvarban találám Sófalvi Mihályt Ferentz Pannával egybe ölelkezve”. (33)

24