Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Könyvismertetések, annotációk
Pavičevič, Aleksandra szerk.: Religija, religioznost i savremena kultura. Od mističnog do (i)racionalnog i vice versa. Beograd: Etnografski institut SANU 2014, 216. p. ISBN 978-86- 7587-074-6 /Zbomik Etnografskog Instituta SANU 30./; Bordevič Cmobmja, Jadranka szerk.: Glasnik Etnografskog instituta. Beograd: Etnografski institut SANU 2014, LXII. évfolyam, 1-2. kötet, 325 p. és 314 p. ISSN 0350-0861 Vataščin Péter A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) Néprajzi Intézetének két fő periodikája van. Az egyik a Gyűjtemény (Zbomik), a másik pedig a tulajdonképpen évkönyvi szerepet betöltő Közlöny (Glasnik). Mindkettő az ötvenes évek eleje óta jelenik meg, és ráadásul mivel a szerb néprajz/antropológia intézményi stmktúrája a magyarhoz képest kevésbé „sűrű” (pl. csak egyetlen tanszék van az országban a Belgrádi Egyetemen), mindenképpen a tudományág legfontosabb szerbiai publikációs felületeinek tekinthetők. A Gyűjtemény címe ( Vallás, vallásosság és jelenkori kultúra. A misztikustól a (irracionálisig és vice versa) önmagában is utal arra, hogy a vallás különböző konkrét, javarészt populáris formáit vagy általános vonásait kívánták megragadni. Az összesen 14 tanulmány9 öt különböző (balkáni jellegzetességek, anyagi kultúra, identitásformák, keresztény antropológia és folklór/irodalom) témacsoportok szerint rendezte a szerkesztő. A nem szerbiai olvasó számára a legfontosabb és legnagyobb súlyú szövegek a kötet elején találhatóak, amelyekben főleg nagy vonalakban, de kellő részletességgel van szó a vallásosság szerbiai és régióbeli formáiról. Milica Bakié-Hayden (19-37. p.) pittsburghi kutató írása jó összefoglalása a vallás és szekularizmus viszonyának, amelyben különös hangsúlyt kap a sajátos szerbiai társadalomtörténet és a jugoszláv államiság, illetve az azt követő, máig tartó időszak vallásosságra gyakorolt hatására. A vallás és a nacionalizmus szerbiai, sőt balkáni összefonódása nélkül aligha lehet megérteni az elmúlt 25 év eseményeit, ezen a téren szolgál Bakié-Hayden néhány kulcsfontosságú megállapítással. Aleksandra Paviéevié és Ivica Todorovié (39-56. p.) szűkebbre vont fókusszal a közelebbi múlt, valamint a mostani szerbiai közéletét jellemzi, ahol a vallásosság a nacionalista és a polgári diskurzusok rendszeres vitatémája, illetve a feltételezett elmaradottság és bezárkózottság okozója az egyéni és a közösségi identitások szintjén egyaránt. Kétségtelen, hogy Szerbia nemzetközi megítélését még ma is számos, a kilencvenes évek háborúi által súlyosbított sztereotípia terheli, a szerzőpáros ezzel szemben több kutatás alapján is azt állítja, hogy a szerb társadalom kulturális sokféleségéhez és vallásközi párbeszédhez való viszonya nem negatív, legalábbis jóval sokszínűbb annál, amint a kívülállók vagy a „hiperkritikusok” gyakran gondolnák. Hasonló árnyalt képeket kapunk a kötetben Mihailo Smiljanié (a hitoktatás és a diákok viszonya; 73-84. p.) és Milesa Stefanovié-Banovié (vallási tárgyhasználat; 115-125. p.) javarészt kérdőíves felmérésekre épülő szövegeiből is. Érthető módon mindegyik „hazai” írásban külön problémaként jelenik meg a Szerb Pravoszláv Egyház, az ortodoxia és a társadalom viszonya, legyen szó ennek a problematikus mivoltáról, vagy különböző speciálisabb témákról. Todor Mitrovié (87-103. p.) az elmúlt évtizedek szerb egyházi festészetének látszólag „mozdulatlan” stílustörténetéről nyújt áttekintést, Zvezdana Ostojié, a belgrádi egyetem hallgatója (159-171. p.) pedig Nikolaj Velimirovié, a XX. századi szerb ortodoxia egyik legnagyobb hatású alakjának keresztény antropológiáját igyekszik jellemezni. 9 Amennyiben nem jelzem külön, akkor a szövegek nyelve természetesen szerb, amelyekhez egyébként minden esetben társul angol nyelvű rezümé. A szerb nyelvű tanulmányok minden esetben cirill betűkkel íródtak. A szerzők esetében ha nem utalok rá külön, akkor ők az akadémiai Néprajzi Intézet munkatársai. 248
