Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Közlemények - Pably, Saskia - Schell, Csilla: Budaörsi kitelepítettek levelei Bonomi Jenőnek. A levélváltások gyakoriságára vonatkozó néhány adat elemzése
Acta Ethnologica Danubiana 17 (2015), Komárom-Komárno Budaörsi kitelepítettek levelei Bonomi Jenőnek Egynéhány a levélváltás gyakoriságára vonatkozó adat elemzése Pably, Saskia - Schell Csilla Bonomi Jenő, az ismert magyarországi német néprajzkutató és dialektológus néprajzi hagyatékát — végrendeletében kinyilvánított akaratának megfelelően (Bonomi 1977) - a freiburgi IVDE intézetben helyezték el (Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa Freiburg, akkori nevén „Institut für ostdeutsche Volkskunde”). A hagyatékot intézetünkben 2007-ben leltározták és egyúttal összesítő áttekintés alá vetették, jelzetekkel látták el és csoportokba rendezték. Az áttekintés és osztályozás két fontos eredménye egyrészt egy beszámoló jellegű publikáció (Retterath-Schätzle 2007), másrészt pedig egy belső adatbank, amely négy fő csoportba tagolva és egy kategóriák szerint felállított táblázat segítségével nyújt bepillantást, ad egyfajta összképet a hagyaték főként mennyiségi és néhány minőségi ismérvéről. Az első áttekintő feltérképezés ezzel megtörtént, ami a tartalmi kiértékelés számára rendkívül nagy segítséget nyújt. Az anyag dokumentációs, illetve elemző feldolgozása azonban még előttünk áll. Az egyik kínálkozó lehetőség, hogy e munkát az egységében kiemelhető - s meglátásunk szerint több szempontból jelentősnek és értékesnek mondható - levelezési állománnyal lehet és érdemes megkezdeni. Az adatbanki számbavétel alapján 691 a száma azoknak az írásos dokumentumoknak, amelyeknek Bonomi a címzettje. Ennek a tetemes levélmennyiségnek körülbelül a fele származik kitelepített magyarországi németektől. A továbbiakban röviden ismertetjük a levelezés keletkezésének történetét, majd bemutatjuk a leveleket feldolgozó összesítő adatbankot. (Az adatbank adott formájában csak belső használatra alkalmas, közzétételre azonban nem, mert számos, személyes adatvédelem alatt álló információt tartalmaz.) A két világháború között elsősorban a Budai-hegyvidék németsége körében jelentős néprajzi kutatásokat végző Bonomi Jenő a kitelepítés után maga is el kellett hagyja Magyarországot, és a németországi Württembergben kellett új hazát keresnie. A kitelepítettekhez hasonlóan maga is szembesült a hontalansághoz, illetve újrakezdéshez és integrációhoz kapcsolódó nagy kihivásokkal, ami nem maradt nyom nélkül kutatói és emberi sorsának alakulásában. Mint a német nyelvet (is) magas fokon bíró nyelvész szakember hamarosan egzisztenciát tudott teremteni magának; gimnáziumi tanári állást vállalt Schomdorfban, amely élete végéig biztosította megélhetését. Pályája azonban megtört, s filológusi-kutatói érdeklődését nem tudta - legalábbis nem a kívánt mértékben - kibontakoztatni. Mikor tanári munkája mellett néprajzi kutatásait ismét megkezdte, felvette a kapcsolatot egykori adatközlőivel, akik részben már nemegyszer maguktól is fordultak hozzá, az óhazából jól ismert, és tisztelt tudós földijükhöz, tanácsért, olykor közös ismerősök mibenléte iránti avagy csupán tisztelt „professzoruk” iránti érdeklődésből jelentkeztek. Mivel a személyes kapcsolattartásnak különféle korlátái voltak, például az utazás anyagi okokból sem jöhetett szóba, telefon 223
