Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Közlemények - Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei
meg nem nevezett tagját tartják, aki Szent László védelmébe ajánlva emeltette a kora gótikus stílusú építmény. Mások egy bő évszázaddal későbbre, a 14. század elejére, 1330-ra datálják.2 Mai formáját az egyhajós kis templom többszöri bővítéssel nyerte. A 15. század végén késő gótikus stílusban átépítették, a tetőzet nyugati szélére barokk stílusú, bádoggal fedett, fa huszártorony került, melynek mind a négy oldalán két-két, enyhén ívelt végződésű, vízszintes farácsozattal védett, négyszögletes hangnyílás van. A torony, melyben ma is három harang lakik, és tetején gömbre állított kettős kereszt magasodik, 2014-ben új faburkolatot kapott. Egy régebbi renoválás alkalmával a déli oldalon az egykori késő gótikus bejáratot befalazták. A hármas kőkeretbe foglalt, ablakká redukált, hajdani gótikus bejárat felett két, az északi falon egy keskeny, befelé szűkülő, csúcsíves ablak biztosítja a nappali világosságot. A nyugati oldalon az eredeti keskeny mellé még egy későbbi gótikus ablakot vágtak, csakúgy, mint a presbitérium déli és keleti falára. Az 1700-as években - feltehetőleg a törökkor utáni szükségesjavítások folytán az épület barokk elemekkel gazdagodott. Az utolsó, az objektum külső formáján is változtató hozzáépítés 1932-ben történt, amikor nyugati oldalához bejárati részt, ún. szegények házát építettek. Az átalakításra márványtábla emlékezik a következő felirattal: Hoc temlum/Renovatum est a. D./MCMXXXII/auxilio provinciáé Slovenicaejquod perfecit et renovationi maximé adiit/Georgius Ďurčanský senátor/adiuvantibus fidelibus SazdiciensibusJ sub párneho reverendo domino/ Stephano Pokorný./A.M.D. G. (Felújíttatott az Ur/1932-ik évében/Szlovákia provinciájának segítségével/a renováció bej'ejezését legjobban támogatta/Juraj Ďurčanský szenátor/a százdi hívők segítségével/Pokorny István tisztelendő, plébános/idején./Mindez történt Isten dicsőségére!) A költségek fedezésére gyűjtött adományokról és a kiadásokról a deméndi plébánián részletes kimutatás található. A templomhajó és a szentély eredetileg esetleg bolthajtásos mennyezetét mára simává alakították, az északi oldalra nyíló sekrestyét azonban ma is keresztboltozat fedi. A szentély keleti falában fennmaradt egy ülő-, valamint az egykori szentségtartó fülke. A falakat középkori freskók díszítik, melyeket a többsoros mészréteg alatt az 1890-es évek legvégén fedeztek fel. A falfestményeket jellemzőik alapján Gerevich Tibor művészettörténész Nicolo di Tomasso munkájának tulajdonította. Ezt a nézetet a faluban ma is előszeretettel hangoztatják. Az újabb elemzések alapján azonban más szakemberek (pl. Prokopp Mária) óvatosabban fogalmaznak. Úgy vélik, ha nem is bizonyítottan a neves mester keze munkáját dicsérik a nagy pontossággal megrajzolt, de szignálatlan faliképek, mindenképpen jól képzett, az északitáliai festőiskolák stílusvilágában járatos művész alkotásáról van szó. Az addig kezeletlen képek egy részét 2000-2007 között Vladimír Úradníček professzor (1931. 1. 2.-2010. 8. 2.) restaurálta, munkát azonban pénzhiány miatt nem fejezhette be. Dušan Dúbravický akkori deméndi plébános, aki szívügyének tekintette az értékes freskók restaurálását, a 2008-as évre naptárat szerkesztett, melyben közzétette az 1932-es építkezés kimutatásait csakúgy, mint a freskók hét éven át folyó restaurálásának anyagi hátterét. A naptár eladásából befolyó összeget, valamint az ismételten meghirdetett adománygyűjtés bevételét a további munkálatokra szánta. Ezekre azonban egyrészt a restaurátor halála, másrészt az anyagi fedezet hiánya miatt már nem került sor. A Szlovákiai Műemlékvédelmi Hivatal a ritkaságszámba menő középkori freskók miatt 1963-ban 402-1637/1 szám alatt felvette a templomot a védett kulturális emlékek jegyzékére. A második világháborúban elesettekre a kültéri emlékmű rendszerváltás utáni megépítéséig a templomban elhelyezett, kilenc nevet tartalmazó táblával emlékeztek, melynek részletes leírása az emlékműveknél olvasható. 2 www.ansida.sk/c/5 117/sazdice (letöltve: 2015-09-15) 149
