Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Közlemények - Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei
A 18. században betelepült evangélikusok kezdetben egy pajtából átalakított imaházat használtak istentiszteleti célokra, amit a 19. század elején a papiakkal együtt emelt iskolaépület váltott fel. Jelenlegi templomukat Schmidt Lajos lelkész szolgálati ideje alatt, 1884- ben kezdték építeni, Hellenbach Gottfried János szépunokája, Stainlein-Saalenstein Ottó (1830-1915) hathatós támogatásával. Az 1885. október 24-én felszentelt templom sokszög záródású, hármas tagolódású ormos homlokzattal, melynek két szélén egy-egy alacsony, négyszögletes, gúla alakú áltorony díszük. A középső, enyhén kiugró bejárati rész egyúttal az ívelt végződésű hangnyílásokkal ellátott, párkányokkal dekorált tornyot is tartja. A nyolcszögletű gúla alapú, hármas tagozódású toronytető szürkére festett bádoggal fedett, gömbjén háromkaréjos szárvégződésü latin kereszt áll. Az evangélikus csillag a templomhajó kontyolt tetejének csúcsára került. A toronyban két harang lakik: a régebbit báró Hellenbach József (1766-1813) özvegye, Kubinyi Zsuzsanna (1771-1823) Körmöcön öntette 1823-ban, Wilhelm Berhardt műhelyében, az újabb, az első világháborúban elkobzott pótlására 1924- ben készült a nagyszombati Fischer testvérek öntödéjében. A homlokzati timpanon magasságában, a többszintes torony előlapjának mélyített tábláján relief őrzi a felszentelés évének római számokkal írt dátumát: MDCCCLXXXV. Alatta hármas gyűrűbe foglalt vakablakot alakítottak ki, mintegy ellenpárjaként a hátsó falon díszlő rózsaablaknak. A nappali fényt az épület minden oldalán párosával, a szentélyt záró falsíkokon egyesével elhelyezett, félköríves végződésű, magas ablakok biztosítják. A háromlépcsős barokk zárópárkányzat az egész építményen körbefut. A termes típusú istenházának beltere teknőboltozatú, a szentéllyel szembeni karzatot, melyen a budapesti Rieger és Jagendorf cs. és k. hangszergyárban készült orgona kapott helyet, két öntöttvas oszlop tartja. Az 1886-ban felállított neoklasszicista oltárra a kassai születésű, később Amerikába kivándorolt festő, Hegedűs István (1850-1910)3 festette a Jézust az Olajfák hegyén ábrázoló oltárképet. 2. Szakrális kisemlékek Százdon a katonai felmérések térképei nem jelölnek kültéri szakrális kisemlékeket, valószínű tehát, hogy a legrégibb épített kisobjektum sem készülhetett 1884-nél korábban, még akkor sem, ha az ún. Kúriában álló képoszlop építési idejét, illetve az eredetileg benne elhelyezett képet több forrás (Reško-Kovács 2001, 11-12; Budai 2008, 26) a 19. század elejére teszi. Az esetleges fakeresztek pedig a térképezés idejére már akár elkorhadhattak. Az általam vizsgált hét kisemlék közül hiteles datálással egyet a 20. század legelején, kettőt a második felében és egyet a rendszerváltás után emeltettek. A két fából készült temetői feszület állíttatásának ideje szintén bizonytalan, az adatközlők leginkább a felújítások évét becsülték meg. A szakrális kisemlékek leírásánál alkalmazott módszerek: 1. A szakrális kisemlékek meghatározásánál a Liszka József által kidolgozott terminológiát használom, a helyi megnevezést dőlt betűkkel szedve zárójelben feltüntetem. 2. Az épített szakrális kisemlékek elemeinek leírásánál az építészetben használatos lexikális megnevezéseket veszem alapul. A talajjal közvetlenül érintkező vagy az utólagos alábetonozásra támaszkodó szakaszt talapzatnak, a talapzatot a vizsgált objektummal összekötő elemet lábazatnak nevezem. 3. A stabilitás vagy terepkiegyenlítés céljából történt utólagos alábetonozást alapként említem meg. 3 Magyar Katolikus Lexikon - www.lexikon.katolikus.hu (letöltve: 2015.08.20) 150
