Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról
23. tanú. Bartalis József, 27 éves 24. tanú. Hannagy József, legény, 19 éves 25. tanú. Ferentz Borbála, Simó János házastársa, kb. 28 éves 26. tanú. Bálint Tamás, kb. 44 éves 27. tanú. Benedek Katalin, az előbbi tanú házastársa, kb. 40 éves 28. tanú. Fábián Borbála, hajadon, kb. 29 éves 29. tanú. Balás Julianna, kb. 50 éves 30. tanú. Ferentz Anna, Simó István házastársa, kb. 40 éves 31. tanú. Bokor Borbála, Gáspár György házastársa, 26 éves 32. tanú. Gáspár György, kb. 40 éves 33. tanú. Bartalis Judit, néhai Simó András özvegye, kb. 50 éves 34. tanú. Fábián Judit, Hannagy Ferenc házastársa, kb. 29 éves 35. tanú. Simó István, legény, 18 éves 36. tanú. Gathár József, kb. 38. éves 37. tanú. Bumbuj József, legény, kb. 20 éves 38. tanú. Gáspár János, kb. 32 éves 39. tanú. Benedek János, kb. 38 éves A tanúvallomások során feljegyzett életkorok a 18. század végén és főleg fiatalok esetében általában reálisak szoktak lenni akkor is, ha az írnok megszokásból használta az életkor hozzávetőlegességére utaló „Annorum circiter” kifejezést. Valószínűleg így van ez a lengyelfalvi tanúnévsor esetében is. Tolihibák, elírások azonban előfordulhattak. Példaként említhetjük a Barbara Fábián néven bemutatott 28. számú tanút, akiről a jegyzőkönyvíró azt vetette papírra, hogy körülbelül 29 éves és hajadon. Abban az időben a 29 éves leány már igazi vénlánynak számított. A tanúk által többször Fábián Soriként emlegetett fehémép viszont egyáltalán nem tűnik vénlánynak. Ferenc Anna ieánypajtásaként rendszeresen találkozott legényekkel, részt vett az ifjúság összejövetelein. Legtöbbször a 20 esztendős Bumbuj Józsi kísérgette, ami azt jelzi, hogy életkorát alaposan elírhatta a vallomásokat rögzítő pap. A 39 tanú 19-féle családnevet viselt. Közülük 6 családnév: Bartalis, Benedek, Bíró, Ferenc, Péter, Simó már szerepelt a falu 1722. évi összeírásában (Pál-Antal 2009, 317). A 18. század végi tanúvallatás idején a tanúk több mint fele, 20 fő ezt a 6 törzsökös családnevet viselte. 1935-ben a helység monográfüsa 10 családnévvel jellemezte a település „derék családjait”, a kiterjedt, népes famíliákat. Közülük 6 név: a Ferenc, a Bartalis, a Bálint, a Benedek, a Simó és a Hadnagy ugyancsak 20 személlyel előfordult az 1794. évi vallatás tanúi között (Lévai 1935, 13-14). A megidézett tanúk egy része viszonylag bőbeszédűen nyilatkozott. Akadtak azonban olyanok is, akik hallgatagságukkal tűntek ki. Nem mondott semmi érdemlegeset 7 tanú. (2, 12, 14, 20, 21, 31, 32) Fölöttébb keveset szólt 6 vallomástevő. (4, 11, 15, 19, 29, 38) Bőbeszédűségéről, epikus történetmesélő képességéről tett tanúbizonyságot 7 megkérdezett. (7, 10, 25, 28, 33, 37, 39) A többi szereplő az átlagot képviselte. A szófukarok bizonyára megijedtek, féltek. Valószínűleg jó okot láttak magatartásukra, például a kérdésben forgó személyek rokonai, szomszédjai voltak. Nem akartak sem a Ferenc, sem a Sófalvi család pártjára állni. Inkább a hallgatást, a tájékozatlanság megjátszását választották. Bizonyos tanúk esetében tetten érhető az érintett személyek mentegetése, vagy „bemártási” kísérlete. A mentegetésre jó példa Ferenc Anna 40 éves szomszédasszonyának kijelentése arról, hogy soha nem látta a lány háza táján Sófalvi Mihályt. (30) Több fiatal tanú is hangsúlyozta, hogy semmi „gyanús társalkodását” és „illetlen cselekedetét” nem látta, sőt nem is hallotta a „megterhesedési” eset szereplőinek. (1, 8, 16, 38) Szinte természetes, 14
