Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról
hogy a legközelebbi leánypajtása, Fábián Bori védelmezte a bajba került Ferenc Annát. Nem átallotta kijelenteni: „Én eleget jártam a Ferentz András házát, Pannával barátságban éltem, de soha leg kissebben sem ismértem az ifiú legényekkel való tisztátalan társalkodását”. (28) Talán Sófalvi Mihály mentegetését szolgálták azok a kijelentések, amelyek azt sugalmazták, hogy a „megterhesedés” idején Demény Pista járt Ferenc Annához. (1, 24) Ez az állítás némiképp meglepőnek látszik, amikor azt olvassuk, hogy „abban az időben is, mellyben meg terhesedett Panna, Sófalvi Mihály volt szeretője nem más, mert akkor Demény Pista honnyában sem volt, mivel üldözték, hogy Katonának fogják”. (25) A kijelentésnek bizonyára volt igazságtartalma, de ajánlatos figyelembe venni, hogy egy olyan menyecske mondta, akit Ferenc családnéven emlegettek, és aki fölöttébb haragudott Sófalvi Mihályra, mivel terhes asszonyi állapotában a vérmes legény egyszer szexuálisan zaklatta. A tanúk egy része rokoni kapcsolatban állt egymással. Némely rokoni kapcsolatok szóba is kerültek a tanúbemutatások és a vallomások során. Házastársi kapcsolatban élt az 5. és a 19., a 26. és a 27., a 18. és a 30., valamint a 32. és a 31. tanú. Anya és leánya kapcsolat állt fent a 2. és a 3., a 2. és a 8., a 33. és a 10., valamint a 16. és a 6. tanú között. A 22. tanú menyének nevezte a 25. tanút, Ferenc Borbálát, akit egyébként a történet „főhőse”, Ferenc Anna egyszer a néném megjelöléssel illetett. (28) Az 5. tanú, Bálint András a vallomásában ángyomnak nevezte a 21. tanút, Dénes Katalint, néhai Bálint József özvegyét. A Józsefeket bizonyára gyakran nevezték a mindennapi szóhasználatban Józsinak. Bartalis Józsefet, akinek házában többször rendeztek táncot, a falubeliek minden bizonnyal legtöbbször Bartalis Józsi-ként emlegették. Erre utalnak a „Bartalis Józsi házánál tartott mulatság”. (35) jellegű megfogalmazások. Ezek után szinte természetes, hogy Bumbuj Józsefet, a vidám kedvű 20 éves legénykét a tanúk egybehangzóan Bumbuj Józsinak nevezték. Sófalvi Mihály, akinek kora ismeretlen előttünk, de tekintélyes legénynek számított, egy 38 éves férfi tanútól a Miska megjelölést kapta. (39) Egy 15 éves leány (9) Miska bá, egy 16 éves leány pedig (10) Miska bátyám megnevezéssel beszélt róla. A legény Orbán Ferenc, amikor egy meglátogatott család középkorú tagjai heccelték Ferenc Annával való szerelmi kapcsolata miatt, „panaszos” hencegését a „Hadgyák el kentek!” megszólítással kezdte. (28) Az 1794. évi lengyelfalvi tanúvallatás „főhősének” Ferenc Anna tekinthető, akit több tanú Panna becenéven emlegetett. Mivel nem tanúskodott, életkora a vallomásokból nem derül ki. Bizonyára szemrevaló, 20 év körüli virgonc leány lehetett, aki nem pironkodott szende szemlesütéssel, ha legények közelébe került. Az egyik legrégebbi lengyelfalvi famíliából származott. 1602-ben már összeírták egyik ősét (SzOkl. IV: 1998, 102 és 325). Az emlegetett személyek sorában kiemelkedő helyet foglalt el Sófalvi Mihály, aki büszke legényként Ferenc Anna legkedvesebb szeretejének számított. Őse egy datálatlan, 1614 utáni, 1620-1630 táján keletkezett lajstromban zsellérként tűnt föl Lengyelfalva társadalmában (SzOkl. IV: 1998, 559 és 562). Természetesen sokszor emlegették a tanúk Ferenc Anna apját, Ferenc András gazdát, valamint leánykori neve nélkül Ferenc Anna anyját mint Ferenc Andrásnét. A tanúként meg nem idézett legények közül sokszor szerepelt a vallomásokban Orbán Ferenc és Demény Pista. Mindkettőjük ősei már a 17. század elején, 1602-ben és 1614-ben Lengyelfalván éltek (SzOkl. IV: 1998, 102 és 325). Orbán Ferenc abból a lengyelfalvi nemzetségből vétetett, amelynek egyik ága báróságra jutott és a „legnagyobb székelyt”, Orbán Balázst adta a magyar tudománynak. 15
