Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Közlemények - Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei

százdi lévita, aki 1793-ban az evangélikus anyakönyv vezetését rövid történelmi összefoglalóval kezdte, az első községbe települt evangélikusnak Menyár János gazdát mondta, aki három fiával, Jánossal, Pállal és Györggyel Teszérről érkezett 1774 körül. A településen 1793-ig csupán kis létszámú evangélikus közösség élhetett, amely a szakállosi és lontói hívekkel együtt 1812-ig a csanki anyaegyházhoz tartozott. Százdon az istentiszteleteket léviták végezték, a csanki lelkész csak minden negyedik héten jött a faluba. A közbeeső időszakban a házasulandóknak is Csankra kellett utazniuk. A százdi anyaegyház és fiókegyházai (Ipolyszakállos és Lontó) 1812-ben vált önállóvá, amikor élére felszentelt lelkészt neveztek ki. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy bár az említett anyakönyvet latin nyelven vezették, 1807-ben magyar, 1812-ben szlovák nyelvű bejegyzést tettek benne. Ugyancsak szlovákul írták az anyakönyvi részt megelőző történelmi összefoglaló Pro memoria címszó alatti, egy 1799-es egyházlátogatásra utaló záró szakaszát.

A lakosság felekezeti megoszlása a 19. század közepétől jól nyomon követhető. A kimutatások szerint a községben élők többsége a római katolikus és az ágostai evangélikus hitet vallotta, a többi religió követői elenyésző számban voltak (vannak) jelen. Az ún. történelmi vallások követői mellett a 20. század végén az egyéb hitet vallók és a vallástalanok is megjelentek, illetve az olyan egyének, akik nem merték vállalni vallási meggyőződésüket, esetleg lényegtelennek tartották, hogy hitüket a népszámlálási íveken meghatározzák.

3. táblázat: A lakosság felekezeti megoszlása.

Róm.kat.

Református

Evangélikus

Görögkat.

Izraelita

Pravoszláv

Metodista

Jehovista

Egyéb

Vallástalan

Nem

válaszolt

100%

18501

305

7

175-5--492

%62

1,42

35,5-1--18932

372

13

247-7--639

%58

2

39-1-kOo

o

390

10

273

1

9--683

%57,1

1,5

40

0,14

1,3--19104

385

11

275

1

19--691

%55,7

1,6

39,8

0,14

2,7--19915

298-105

-8

4

68

483

61,69-21,7

-1,6

0,82

14,1

20116

346

6

75

1-1

6

3-11

35

484

%71,4

1,2

15,5

0,2-0,2

1,2

0,6-2,3

7,3

Források: l.Palugyay 1855, 629; 2. Pongrácz, 1893, 86-87; 3. A Magyar Szent Korona országainak 1900. évi népszámlálása, 1902, 18-19; 4. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, 1912, 112-113; 5. http://sodb.infostat.sk/sodb/sk/1991 /format/htm (letöltve: 2015.8.20.); 6.

www7.statistics.sk/wps/portal?urile...a.../Sčítanie (letöltve:2015.8.20)

A településen mindkét számottevő felekezetnek temploma és meghatározott temetőrésze van. A halottasház feletti 30/1-es parcellában az evangélikusok és reformátusok temetkeznek, a Morda oldalának teraszán álló, Szent Miklós tiszteletére szentelt templom felé eső parcella pedig a katolikus hívek nyughelye. A más vallásúakat (metodista, jehovista stb.) és a vallástalanokat annak a felekezetnek a parcellájában temetik el, ahová családjuk a vallásváltás előtt tartozott.

A falu fölé emelkedő templom építési idejét egyes források a 13. századra (Borovszky 1906, 304), egész pontosan 1222-re teszik, s építtetőjének a Hont-Pázmány nemzetség egyik

148