Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Közlemények - Bendíkné Szabó Márta: Század szakrális kisemlékei
2. táblázat: A lakosság nemzetiség, illetve anyanyelv szerint. Év Összes Magyar Szlovák Cseh Német Szerb Cigány Ukrán Egyéb nem válaszolt 1850'492 307 158-4-18--% 62,3 32,1-0,8 -3,6 ---18932 639 573 62-4 --% 89,7 9,7-0,6--1900’683 623 55-4 1---% 91,2 8-0,58 0,14----19104 691 664 25-1 1---% 96,09 3,61-0,14 0,14----19415 767 16 77,7 20,1-2,2 -----199Ľ 483 328 148 1 2-4 --% 68 30,6 0,2 0,4-0,8 -2011 484 238 234-1--2 1 8 % 49,1 48,3-0,2--0,4 0,2 1,65 *Forrás: l.Palugyay 1855, 629; 2. Pongrácz, 1893, 86-87; 3. A Magyar Szent Korona országainak 1900. évi népszámlálása, 1902, 18-19; 4. A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása, 1912, 112-113; 5. Az 1941. évi népszámlálás, 1947, 26. és A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban 1880-1941 (1996) 100.; 6. http://sodb.infostat.sk/sodb/sk/1991/format/htm - letöltve: 2015.8.20.; 7. www7.statistics.sk/wps/portal?urile...a.../Scitanie-letöltve:2015.8.20. Luther hitújító tanainak terjedését Hont vármegyében sem lehetett megfékezni. A német városokkal szoros kapcsolatot tartó (német többségű) Selmecbányán 1525-ben az alacsony munkabérek miatt lázongó bányászoknak az új hit terjesztői, köztük a város plébánosa, Keck Simon tartottak beszédeket. Werbőczy István nádor 1526 tavaszán keményen megtorolta mind a lázadást, mind a hittérítést, de a török terjeszkedését követő belpolitikai káoszban képtelen volt megakadályozni a reformáció térhódítását. 1604-ben, Bocskai István felkelése idején a vármegye túlnyomó része már protestáns hiten volt. Mikor 1616-ban Pázmány Péter elfoglalta az esztergomi érseki széket, Hont megyében csak néhány katolikus papot és plébániát talált. (Borovszky 1906, 353). A helyzetet súlyosbította, hogy a megye déli része ismételten hódoltsági területté vált, így az ellenreformációs törekvések csupán a török kiűzése, 1685 után érvényesültek. Koczó József tanulmányában Százdot az 1700-as évek elején magyar és katolikus falunak mondja (Koczó 2000, 31). Ennek oka lehetett egyrészt, hogy katolikus anyaegyházát - akár az ipolyszakállosi, akár a deméndi plébániához tartozott - a reformáció kevésbé érintette. Ipolyszakálloson a hívek egy része felvette ugyan az evangélikus hitet, sőt, a katolikus templomot is használták, de a falu nem tért át teljes egészében az új vallásra; Deménden pedig mindössze 1731-ben jelentek meg protestánsok, ám ők is hamarosan konvertáltak a katolikus hitre (Lászlóová 2002, 102). A másik ok, hogy Százdon nem mutatkozott markánsabban a reformáció, valószínűleg a település kihaltsága lehetett, hiszen 1685-ben az elpusztult falvak közé számított (Borovszky 1906, 63). Az 1715-ös összeírás azonban már 27 adófizetőt, az 1720-as pedig 32 adófizetőt listázott. A felekezeti és nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlás közt nem mutatkozik párhuzam, ennek ellenére feltételezhetjük, hogy az 1720-ban betelepített szlovák ajkú lakosság a földesúrhoz, báró Hellenbach Gottfried Jánoshoz (1686-1728) hasonlóan, az evangélikus hitet hozta magával. Blaskovitz András 147
