Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Novák László Ferenc: Alsó-Ipoly népe a 18. században

Tőimyes

1 -13

2/i

2

— Zi

30

2-1

1 Z2

2

1 %

4

1 -7-Va

9

— Z2

Kp- Za

8

28-43

90 ,,l#1323 '/2

199 Za

36-43

67-645-216-31 -Vámos-Mikola

1 -43

1 -46-‘/2

2

44

45

102 13,16

1438-178 '/z

46-46

92-828-276-Az úrbéri összeírásokban külön felsorolták a házas és házatlan zselléreket. Az 1770-es conscriptio összehasonlítási lehetőséget nyújt a korábbi viszonyokkal, jelentős különbségek azonban nem mutatkoztak:

Helység

1769

1770

házas

házatlan

házas

házatlan

Helemba

11

5

11

5

Ipolydamásd

21

4

21

4

Ipolypásztó

10

10

1

Letkés

11

6

11

5

Kiskeszi

9

5

9

5

Szob

28

11

28

11

Ipolytölgyes

6

3

6

3

Vámosmikola

24

4

24

4

Az úrbéri felmérés során tisztázódott, hogy az úrbéreseknek korábban földesurukkal nem volt szerződésük (contractus), urbárium sem létezett, „régi bé vett szokás szerint” teljesítették adózásukat és robotkötelezettségeiket. Ennek következtében a jobbágytelki földek (parcellák) nagysága, kiterjedése, darabszáma, a holdak száma sem volt egységesen szabályozott. Az úrbér fejében a jobbágyok változó nagyságú robotterhet viseltek, nem volt meghatározva mértéke, módja sem. Különböző termesztvényekből (gabona, lencse, borsó, kender), jószágokból (bárány, kecske, méh) dézsma kilencedet (gyakran „fél kilenczedet”), tizedet (csirke, kappan, kacsa, lúd, kenderfonál), valamint ajándékot (vaj, tojás, őz, vadnyúl), konyháravalót is szolgáltattak a földesúmak.

A jobbágytelki viszonyok tehát rendezetlenek voltak. Az úrbéresek különböző néven kerülnek megemlítésre. Bajtán ismeretes, hogy a faluban „sem egész ház helyes sem pedig fél helyes jobbágyok nem lennének [...] Nyolczad reszin hasz helynek üllüknek” (tulajdonképpen a házas zselléreknek) is ki volt osztva bizonyos mennyiségű szántóföld és rét. Helembán arról beszéltek, hogy az egy összegben fizetett adót (cenzus) „minden Gazdára és zsellére reá vetnek”. A gazda név a jobbágyokra vonatkozott. Ipolypásztón is „egész házhe-61