Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Novák László Ferenc: Alsó-Ipoly népe a 18. században
lyes Gazdáról” történik említés, akárcsak Kiskeszin. A szlovák falvakban a jobbágy „Poddaný”, a jobbágytelek „Gruntu” és „Sedenÿ” néven említődik, Leléden az egésztelkes „celeho honny Poddaný”, Ipolydamásdon „Nektery Gazdowa” található. A zsellérek „Zelary”, „Hofferý”, „Ludy”, „Chlapou” néven ismeretesek. Az 1769-es összeírásban a házastelket (fundus) pozsonyi mérő, úgyszintén a szántóföldeket is - a kila helyett - pozsonyi mérőben (600-600 □ ölével), a kaszálót pedig szekér széna helyett embervágó (kb. 1000-1200 □ öl) mérték szerint számolták. Az 1770-es úrbérrendezés során az országos mértéknek és földminőségi osztályozásnak megfelelően alakították ki a jobbágytelkeket. Egy egésztelkes jobbágy 2 pozsonyi mérő (1200 □ öl) házastelket, 24 hold szántót és 12 hold rétet kaphatott az első minőségi osztályú helységben. Ez a földmennyiség - mint utaltunk is rá - jelentős mértékben csökkent vidékünkön ( 18 hold szántó, 6-8 hold rét), melynek okát a természeti környezetben, a mezőgazdálkodásra alkalmas terület szükebb voltában kereshetjük.43 1770-ben a szőlőket is összeírták. A magas hegyek kivételével egész Hont megyében, így vidékünkön is jelentős szőlőművelés történt már a korábbi évszázadokban is. Különösen jó borokról van tudomásunk Nagybörzsönyből. Például a 15. században egy selmeci kamaragróf az ottani „folyékony aranyból” vásárolt, de maga Selmec városa is telepített Börzsönyben szőlőt (Novák 1977b, 219 és 217). A jobbágyok, házas és házatlan zsellérek - mint utaltunk rá - szorgalmi földként juthattak szőlőterülethez. A zsellérek esetében csupán a szőlő birtoklása jelentett földhasználati lehetőséget. Számos helyen földbőség lévén, külső helybeliek is szőlőföldet birtokolhattak. A szőlőterületet kapában (lat. fossores, szlov. kopáč) mérték. A kapás szőlő tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy egy egész nap milyen nagyságú szőlőföldet lehetett megkapálni. Ennek értéke igen változó, amelyet a földterület domborzati viszonyai, talajminősége alapvetően meghatározott. A meszes, tufás, agyagos talaj, valamint a jó fekvés, napsütötte órák nagy száma, kedvező feltételeket teremtettek a szőlőtermesztés számára. A kapa mértékegység 250 □ ölben határozható meg.44 Helység Jobbágy Házas zsellér Házatlan zsellér Külső Összes terület kapa Helemba 38 13 5 1 101 Zi Ipoly-Damásd 26 10 5 11 201 -Ipoly Pásztoha 43 11 — 3 171 -Letkés 72 11 5 — 233 -Szob 54 29 17 273 '/2 Tölgyes 34 6 3 4 210 l/2 Vámos-Mikola 45 29 8 2 387 -A XVIII. századból nem ismerjük a szőlőterületeket, azonban a XIX. században már több helységből van tudomásunk róla. Például Nagybörzsönyben kisebb-nagyobb szőlők voltak a határ különböző részein, így Nováki vagy Bane, Rózsaföld vagy Kutyahát, Magospart, Magyarhegyalaja, Rustok. Nagy összefüggő szőlőterület volt a Górhegy, Weiszekker, vala43 Összehasonlításképpen szükséges megemlíteni, hogy az Alföldön az országos értéket lényegesen meghaladó jobbágyteleknagyság alakulhatott ki. Például Cegléd mezőváros kiterjedt határán egy 1 telkes jobbágy szántóval és kaszálóval együtt 93 (1200 □ öles) holdat birtokolhatott (Novák 1982). 44 Bogdán István Hont vármegyében Bakabányáról 100 négyszöglet említ, de a vidékünk lankásabb részein, hegy- és domboldalain egy kapa nagyobb területet, 250 négyszögölet is jelenthetett (Bogdán 1990, 336; Novák 1977b, 225). 62
