Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Novák László Ferenc: Alsó-Ipoly népe a 18. században

podobne Lukám na 806. Susednu Dedinu zwazagu. W Geszen spolu I Z Často kedÿ 4. kedÿ 5. Dnÿ, tolko dnÿ na Yar oru, Segu, Trusz wiwazagu, Znu a na Meste zwazagni, Mimo toho na Sabe zem, ale ze Šestina Pluhy zrabagu, a’ = Božia zwazagu...”33

A szőlészet is fontos üzemágnak számított. A XVIII. században már a magas hegyvidékek kivételével a dombos tájon virágzó szőlőkultúra volt. A szőlő - mint utaltunk rá - szorgalmiföldként külön jövedelmet jelentett a földesúr számára, a szőlőmüvelők dézsmával és munkával adóztak neki. Vidékünkön a zsellérek rendszerint a káptalan esztergomi szőlőjébe jártak kapálni. A földesúr megkövetelte a szőlőjének művelését is, robotmunkaként. Az esztergomi érsekség és a káptalan Budán is, szüret idején, dézsmáláskor munkára rendelte a zselléreket („ Gyalog embert”, „Ludy”, ,, Chlapou ”), akik ott a prések mellett dolgoztak, majd hordókba téve a dézsmabort, hajókon, lovakkal vontatták Esztergomig, onnan pedig Nagyszombatba szekéren szállították tovább.34 A helembaiak elmondása szerint ,,a’ zsellérek 18. kapára való Esztergami Uraság szöllőiben mindenemő munkát tesznek. Hol 4. hol 5. Embert Désmáláskor, a’ Budai préshez adnak, a’ Désmát Budárul többnyire Hajón, a’ kit 6. 7. Lovon vontadnak s= annyi Embert melléje rendelnek, Esztergámig, onnét N. Szombatba, 9. 15. Szekeren horgyak, vagy 3 Esztendőben ippen Budárul, amint hogy kevessebb Désma volt 9 szekeren vitték, 50 öli fát — az ide való Erdőkben vágnak, Dunához hordanak, s. ha ott el nem adatik, Kövesdre Esztergám mellett, hol Kohid: Gyarmatra, oda közel lévő helységekbe, hol Budára viszik, öres hordókért hol 4. hol 5. szekeren nagy Szombatba köldezünk. Dongának való fát egy Hétig 8. 10. Emberrel vágatnak, Szob alá le viszik s. a’ Hajón Esztergámba szolgáltatnak, annyi Ember, néha egy 8 hétig néha tovább is Pintérek mellett ugyan Esztergámban dongákat farag, hát hétig 7: 8: Ember Keriterezis körül segít, Koós Paallagra, Nosztrára és Szokollyára, 6: 8: szekér Uj hordókért járni szokott [...] Öres Hordókat kétszer, háromszor Esztergambúl Budára hajón onnét abronczot Esztergámba hordanak.. .”35 A damásdi szlovákság hasonló nyilatkozatot tett 1769. június 23-án: „Wostrihoma w Panskeg Winiczy, na 23 kopáčov Hofferÿ wseczku robotu wikonawagu, k Budinkomu prešu, wčass Dyezmy za dwa Tižden po pat, Pesich robotnikou wistanowagu, Dezmu 2 Budinanate Hagowe hac kteremu kedy 4. kedÿ 6. Kony, a’ tolko nekedÿ ÿ wieče Chlapou dawagu, po Ostrihom dopowazagu, odtud kedy na Sedmy kedÿ Osmy. Kedy ay na dwanacztÿch wozou do Tmawÿ wozia dwarazy; Ze menšia Dezma bala od Samého Budina az do Frugu wozily. 50 Siach drewa wzdeg sisch Horách rubagu na Sob wozia, a’ ked sa priam, tam neodrapaday nec Horou nakledagu, a’ Kostrihomu od pravagu kazdo roczne tu Damasdkich Horách drewo na Dúhy za Tiden rubagu, Filia na desatich wozoch k Sobu odwazagu, odtud na Hagowe k Ostrihomi witahugu pat Paholkou na Tiden do Ostrihomu predgmenowane Dúhy z Debnawnÿ struhat posielagu, kedj ctirja kedi Patowja ag za 7° Dodnÿ poligat pomahagu, Prazne Study S Tamawÿ kedy na dwoch do Ostrihomu od tud nekdi pak od Sobi do Budina na Hagowe spusagu, a’ Hagau prazni na Spatek na dwoch na troch Konyoch do prawazugu a’ gako kolwek gim Robotu požiada panstwo wikonawagu.. ,”36 A zsellérek kötelessége volt tehát a földesúr szőlőjében dolgozni. A tésaiak elmondásából kiderül, hogy három alkalommal kapálták a szőlőt: kötelességük volt „Majorság beli szöllőt öt nap fedni, ’s harmadik kapálását tenni”. A szőlő fedésére ősszel, a tél beállta előtt, tavasszal

33 Possessio Ipoly-Damasd. OL HTL C 30244. 107. c. 63. sz. 6. pont.

34 Magyarország három részre szakadása, Buda török kézre kerülése (1541) után, 1543-tól 1822-ig az esztergomi érsekség és káptalan székhelye Nagyszombat volt. A jobbágyoknak ide kellett hordani a dézsmabort, fát is.

35 Possessio Hellemba. OL HTL C 3024. 107. c. 55. sz. 6. pont.

36 Possessio Ipoly-Damasd. C 3024. 107. c. 63. sz. 6. pont.

57