Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Novák László Ferenc: Alsó-Ipoly népe a 18. században
Az úrbéresek által müveit földek, a jobbágyföldbirtok tehát különböző müvelésági földdarabból, szántóból, kaszálóból és kertekből (kenderföld, káposztás) állt. Külön említés történik az irtványföldekről, amelyek azonban nem tartozhattak a jobbágytelek állományába, mivel szorgalmi földnek minősültek - azaz a jobbágyság külön munkájával, az erdő irtása során keletkeztek, hasonlóan a szőlőbirtokhoz -, nem estek úrbérfizetés alá, külön adóztak utánuk.23 A határhasználat rendjét illetően az úrbéri kérdőpontokra adott feleletek nem nyújtanak eligazitást.24 A föld szabadfoglalása már nem volt érvényben, a földeket rendszerint két vagy három nyomásban művelték, tavaszi és őszi vető, valamint ugar váltórendszerben. A nyomások, vetők, azaz a calcaturák a határ különböző részein helyezkedtek el. A hegyoldali részeken, mint Börzsönyben, Damásdon, Tölgyesen két nyomás alakult ki, az Ipoly közelében fekvő tágasabb határú helységekben - Vámosmikola, Kemence - a háromnyomásos határhasználati rendszer alakult ki (Novák 1977a, 254, 274-278). Az őszi vető, valójában az őszi gabona, búza vetésére vonatkozik. Érdekességként említhető meg, hogy az Ipoly folyásának felsőbb vidékén, így Tésán, ahol a folyó szélesebb síkságot alakitott ki, a talaj is lazább szerkezetű, a búza kevésbé termett meg: „Mint hogy maid nem felényire ezen határ homokos se búzát, se tavaszt nem vethetnek, töbnyire a fölgyeikett rossal vetik.” - mondották a helyiek 1769. november 6-7-én lejegyzett vallomásukban.25 Tavasszal vetették el a tönköly gabonafajtát, a zabot és a kukoricát. A kerti vetemények is ekkor kerültek a földbe, akárcsak a káposzta és a kender, valamint a lencse, borsó, petrezselyem (az említett torma évelő növény, azaz évente nem került sor a vetésére). Ezek termesztéséről a dézsma- és ajándékszolgáltatás kapcsán van ismeretünk. A kötelező úrbéres munkaszolgálat, a robotolás megemlítésekor a különböző mezőgazdasági munkák végzésére derül fény. A helembai jobbágyok 1769. június 26-án arról beszéltek, hogy úrbéri kötelezettségük teljesítése során „Nánay helységben szénát Kaszálnak, Győitenek, hordanak, nem Külömben Duna Szigetben is, a’ hol 10 szekérre való rét kéről dolgoznak [...] Tavaszalis 4. Nap egy hitig trágyát hordanak. 4. Nap aratnak s- Gabona hellyben öszve hordanak, Szobra 9 ekével, minden szántásra egy nap járnak, vetnek, és- aratnak, és a’ Gabonát öszve horgyák, három hitig Gulyabeli marhai szalmáznak...” A szokásjog alapján fizették a „Tized Désmát”, valamint a kilencedet. Mint általában a honti helységekben sok helyütt, Helembán is csupán „fél Kilenczedetis Gabonábúl, Borbúi, Barányokbúl, Méhekből, Lencséből és Borsobúl adnak; Ludákbúl és Kacsákbúl mindenkor Tizedet, Kender Désma helett, magok zsákjaikban, és Ponyváikban, a’ Gabonát horgyák [...] Budai Désmára 6 Iczer Vajat, 6 Ludat, 5 Kappanyt, 10 Csirkét, 4. Kácsát, 50 fej Káposztát, 50 Tojást 6. csomó Petreselmet, és tormát adnak”. Az úrbéri kötelességek közé tartozott a vadászat, a vadászat idején történő vadhajtás is. A földesúr megkövetelte, hogy őzet, két nyulat karácsonyi ajándéknak adjanak, vagy helyette pénzt fizessenek, amelyet a censusba, az adóösszegbe számláltak.26 Az ipolydamásdiak is hasonló munkákról és szolgálatokról tettek említést 1769, június 23-án: „W Geszen spolu I Z Často kedÿ 4. kedÿ 5. Dnÿ, dnÿ na Yar oru, Segu, Trusz wiwazagu, Znu a Meszte zwazagni, Mimo toho na Sabe zem, ale ze Šestina Pluhu zrabagu, a’ = z Božia zwazagu [...] Predtim Desatek 23 A kérdéssel kapcsolatban: Szokolai 1856. 24 Itt említjük meg, hogy Gömörben, a nagy dominiumok (Andrássy, Koháry) helységeiben igen alapos felmérés, összeírás történt. Többek között megemlítik, hogy rendszerint három calcaturában művelik a földeket. Lásd Novák 2001; Novák 2010; Novák 2012. 25 Possessio Téssa. OL HTL C 3028. 111. c. 128. sz. 5. pont. 26 Possessio Hellemba. C 3024. 107. c. 55. sz. 6-7. pont. 55
