Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
In memoriam
na számára példamutató módón. Kovács Ákos gesztusainak, elgondolásainak és müveinek célja és jelentősége a „Vurstli Magyarország” valódi képének a felmutatása volt. Ez az igazságkereső kérlelhetetlenség nem kifizetődő, de az egyetlen olyan magatartásforma, amely az emberi méltóság megőrizhetőségének hitét bizonyítja és közvetíti kortársak és utódok számára. Verebélyi Kincső Bohuslav Beneš (20. 10. 1927, Brno-23. 7. 2014, Modŕice) Prof. PhDr. Bohuslav Beneš, DrSc. Keď som koncom júla finišovala na personálnej bibliografii Bohuslava Beneša, prišla správa o jeho definitívnom odchode. Opustil nás 23. 7. 2014 vo nedožitých 87 rokov a na pohrebe v Bme sa s ním za všetkých bývalých študentov rozlúčila PhDr. Jana Pospíšilová, PhD. ktorú okrem ďalších devätnástich diplomantov brnenskej katedry viedol ako školiteľ diplomovej práce. Aké boli medzníky vedecko-pedagogickej dráhy Bohuslava Beneša? Po maturite na bmenskom gymnáziu v roku 1946 študoval v rokoch 1946-1950 češtinu a ruštinu na Filozofickej fakulte Masarykovej univerzity v Bme. Titul PhDr. Získal v roku 1952 prácou Trídní koreny české svetské písné kramáňské na Znojemskú - oponentmi práce boli Frank Wollman a Antonín Grund. Kandidátom vied sa stal v roku 1966 dizertačnou prácou Kramárská píseň a lidová slo-Amikor július vége felé éppen Bohuslav Beneš személyi bibliográfiájának az összeállításával finiseltem, ért utol a halálhíre. Be nem töltött 87. életévében, 2014. július 23-án hagyott itt bennünket; brünni temetésén az összes tanítványa nevében Jana Pospíšilová búcsúztatta. Milyen is volt Bohuslav Beneš tudományos és pedagógusi életpályája? Brünni gimnáziumi érettségije után ( 1946), 1950-ben cseh és orosz szakon végzett a brünni Masaryk Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A doktorátust (PhDr.) 1952-ben szerezte meg A Znojmo környéki világi ponyvaénekek osztálygyökerei (Trídní koreny české svétské písné kramáŕské na Znojemskú) című munkájával, amelynek opponensei Frank Wollman és Antonín Grand voltak. 1966-ban szerezte meg a tudományok kandidátusa (CSc.) minősítést a Ponyvaénenek és a népköltészet (Kramárská píseň a lidová slovesnosť) című disszertációjával. Bohemisztikából habilitált 1971-ben. Munkájának (amelynek opponensei Josef Hrabák, Karel Palas és Eduard Petrü voltak) címe: Világi ponyvaénekek. Adalék a félnépi költészet poétikájához (Svétská píseň kramárská. Príspévek k poetice pololidové poezie). Az akadémiai doktori fokozatot (DrSc.) 1987-ben nyerte el a Népköltészet és napjaink (Lidová slovesnost a dnešek) című munkájával. 1989-ben nevezték ki professzorrá. 1950-1953 között középiskolai tanárként tevékenykedett az ostravai gazdasági szakközépiskolában, 1953-1963 között lektora, később tudományos asszisztense volt a brünni bölcsészkarnak, illetve a pedagógiai intézetnek. 1963-1993 között a brünni Jan Evangelista Purkyne Egyetem Bölcsészet-251
