Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Jubileum
Jung Károly 70 éves Jegyzetek a köszöntésről és az ünnepeltet köszöntő Híd folyóirat tematikus számáról 2014. június 26-án szakmabeliek, barátai és tisztelői, volt tanítványai köszöntötték Kishegyesen Jung Károly folkloristát hetvenedik születésnapja alkalmából. Az ünnepelt a Duna menti Gomboson született kisiparos családban, apja szobafestő, anyja varrónő volt. Ahogyan a vele készült interjúban fogalmazott: egy romlatlan nyelvű és néphagyományú magyar környezet vette körül, majd egy lassan változó, modernizálódó világba nőtt bele. Pályája nem egyenes ívű, hiszen a gombosi általános iskola, majd a középiskola befejezése után az újvidéki egyetem Élelmiszeripari-technológiai Karának hallgatója lett, s csak két esztendő eltelte után felvételizett a szintén újvidéki Magyar Tanszékre. A néprajz irányába Bori Imre terelte, s a magiszteri fokozat szerzése közben hallgatta Voigt Vilmos, Vargyas Lajos, Dömötör Tekla, Katona Imre előadásait. A későbbiekben maga is tanára lett az újvidéki tanszéknek, onnan vonult nyugdíjba. Az ünnepség a vendéglátó Kishegyes önkormányzatának konferenciatermében zajlott. A szervezők - a Kiss Lajos Néprajzi Társaság, a Híd folyóirat - egy majd egész napos programot állítottak össze, amelynek keretében a rangos vajdasági folyóiratnak az ünnepelt számára készült tisztelgő lapszámát is kézbe vehette Jung tanár úr. A KLNT nevében Szőke Anna, a Híd és az Újvidéki Magyar Tanszék részéről pedig Faragó Kornélia szólt Jung Károly munkásságáról, utóbbi elsősorban költészetére fókuszálva. Ezt követően Szőke Anna beszélgetése „elevenedett” meg az ünnepelt és az ünneplő közönség előtt. A Kultúrtörténetek Jung Károly tiszteletére című riportban a jubiláló beszélt a családi háttérről, az indíttatásról, kapcsolatáról a néprajzzal, illetve utalásszerűén szólt néprajzi munkásságáról és a következő generációk feladatairól is. Paládi-Kovács Attila személyes hangvételű köszöntőjében felidézte első találkozásukat, közös bánsági gyüjtőútjukat 1987-ből. Raffai Judit előadása bevezetőjében szólt arról a kapcsolatról, mely közte és tanára között az újvidéki egyetemi évek alatt formálódott, alakult. Mint említette, szakdolgozati témáját is Jung fogadta el, aminek folyománya, hogy a későbbiekben a néprajz felé fordult és diplomás magyartanárként iratkozott a pesti tanszékre. Előadása a Vajdasági női mesemondók címmel hangzott el. Klamár Zoltán egy régi, 1977-es emléket idézett fel az ünnepelttel kapcsolatban, ami első találkozásuk körülményeivel kapcsolatos. A pesti tanszékre ekkor konzultációkra feljáró Jung kutatására Voigt Vilmos hívta fel a hallgatók figyelmét és kapacitálta őket, hogy behatóbban is ismerkedjenek meg az anyaggal és magával a kutatóval is. „Majd jön egy kis ember...” - mondta Voigt. S jött egy magas „kis” ember, akinek meg kellett hajtania magát, hogy beférjen Voigt tanár úr szobája ajtaján! Köszöntő előadásában Klamár a gombosi szokásmonográfiának a vőféllyel foglalkozó fejezeteit vetette össze a ’70-es és a 2000-es magyarkanizsai anyaggal. A szerepkör statikus és változó elemei közötti hasonlóságot és különbözőséget keresve. Szőke Anna előadásában, aminek a „Be vagyok havazva” címet adta, Kishegyes egykor volt közmondásait és a falu mindennapjainak szólásait tekintette át. A magyar anyag mellett igyekezett a faluban élő más ajkúak ismertebb szólásanyagát is bemutatni. Kónya Sándor előadásában Jung Károly problémafelvetésének nyomvonalán haladva Egy búcsús Mária-ének változatai címmel a Bánságból csókái és a Bácskából doroszlói példát mutatott be. Fehér Viktor újvidéki magyar szakos egyetemi hallgató szülőfalujának egykor volt lakodalmait mutatta be Egyházaskéri lakodalmi szokások címmel. 244
