Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Könyvismertetések, annotációk
1995 között megjelent folklorisztikai tárgyú szócikkeit tartalmazza. Azt azért eddig is lehetett tudni, hogy magyar nyelven a folklorisztika elméletéről a legátfogóbban (és legmélyebben) ebből a lexikonból tájékozódhatunk. Hogy viszont csak Voigt Vilmosnak ebben a 18 kötetben annyi, témánkba vágó szócikke jelent volna meg, amelyek összegyűjtve egy több mint 500 oldalas könyvet megtöltenek, álmomban nem gondoltam volna! Voigt Vilmos persze nem csak a Világirodalmi Lexikonba írt szócikkeket, hanem az Esztétikai Kislexikonba,59 a Kulturális Enciklopédiába, a Magyar Néprajzi Lexikonba, a Magyar Művelődéstörténeti Lexikonba vagy a mesekutatás legfontosabb nemzetközi kézikönyvébe, az Enzyklopädie des Märchensbe. Az lett volna persze az igazi, ha mindezen lexikonszócikkek összesítve jelennek meg egy kötetben. Csak megbecsülni tudom, de ezáltal valóban szinte egy teljes (ráadásul egyazon szemléletmód szerint megírt és összeállított) folklorisztikai lexikonnal gazdagodhattunk volna. Ne legyünk azonban mohók, hiszen a most kézbe vehető kötet amellett, hogy visszatükrözi a folklór és folklorisztika rendkívüli gazdagságát, az egyes kapcsolódó jelenségekről körültekintő tájékoztatást nyújt (mindig gazdag irodalmi hivatkozásokkal, de erre még viszszatérek), képet ad egy európai hírű magyar folklorista, aki egész eddigi életét (kutatással, publikálással, tanítással) a választott tudományszak művelésének szentelte, szóval képet ad Voigt Vilmos folklórral kapcsolatos nézeteiről, fölfogásáról. S ez már önmagában feledteti azt, hogy ha van a kötetben Jacob Grimm szócikk, akkor miért keressük benne hiába a Wilhelm Grimmröl szólót. Azért, mert annak idején a Világirodalmi Lexikon szervezői, szerkesztői - ördög tudja, miért - ezzel nem Voigt Vilmost, hanem Tamói Lászlót bízták meg. Nota bene: a Jacobról szóló szócikk is kettejük munkája. Vagy hogy a maszk szócikkhez kapcsolódó egyéb fogalmakat {alakoskodás, farsangi játék,60 jelmez stb.), miközben a Világirodalmi Lexikonban megtalálhatóak, miért keressük hiába ebben a kötetben. Egy olyan nagy vállalkozás esetében, mint amilyen a Világirodalmi Lexikon volt (egyéb, személyi jellegű szempontok érvényesítése mellett) nyilván munkamegosztásra is szükség volt. Ezért van, hogy a farsanggal, alakoskodással, népi színjátékkal kapcsolatos szócikkek egy részét Dömötör Tekla jegyezte.61 Voigt mostani kötetében egyébként ezekre, a jelen összeállításban értelemszerűen nem megtalálható (tehát nem általa írott) szócikkekre is hivatkozik, ezzel is segítve a kíváncsi olvasót: akit igazán érdekel, utána tud olvasni. Maga a kötet így is szerves egészet alkot, a szócikkek a maguk alá- és fölérendeltségi összefüggéseikben, különböző szintjeikkel (az ebből adódó terjedelmi különbségeikkel is) a folklór és rokonjelenségek a maguk bonyolultságában teljes struktúráját tükrözik. Jól tükrözi ezt a folklór és származékainak {folklorisztika, folklorizmus, neofolklorizmus, folklorizáció stb.) gondos bemutatása. Ezekből kiindulva olyan további fogalmakba botlik az olvasó, mint félnépi költészet, irodalom és folklór, népi irodalom vagy primitívség, primitivizmus, illetve hát lépcsőzetesen az összes folklórelméleti fogalmat és folklórműfajt a maguk 59 Ahol viszont, nem tudni, milyen szerkesztői megfontolásból, nem derül ki az egyes szócikkek szerzőinek kiléte. Van egy ömlesztett munkatársi lista, amiből a szemfüles olvasó diszciplinárisán valamit kikövetkeztethet(ne) ugyan, de transzdiszciplinaritása okán éppen Voigt Vilmos esetében zavarba jöhet. Lásd Esztétikai Kislexikon. Második, átdolgozott kiadás. Szerdahelyi István-Zoltai Dénes szerk. Budapest: Kossuth Könyvkiadó 1972. 60 Kárpótlásul a Magyar Művelődési Lexikonban elolvashatjuk Voigt Vilmos farsang szócikkét (MAMÜL III: 21-24), amire a most szóban forgó könyvben, érthető módon nincs utalás. 61 Más szempontok és gyakorlatok is voltak persze, amire Voigt a bevezetőben is utal, illetve a közösségi költészet címszóhoz fűzött megjegyzésében konkretizál is: „Ortutay Gyula nevével jelent meg, akivel (1910-1978) élete végén együtt beszéltük meg és korrigáltuk a szöveget. Szinte hihetetlen, hogy e rövid címszót könnyekkel a szemében köszönte meg, minthogy így »hattyúdala« megjelenik.” (197. p.) 200
