Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
A „cigánykérdés” hiánya Kemsén Habár a terepmunka kezdetén nem határoztam meg külön célként a helyi cigányság tanulmányozását — és amint az eddigiekből látszott is, nem mutatkozott nyomós indok arra, hogy külön csoportként tekintsek rájuk -, zárásként elkerülhetetlen, hogy néhány tanulságosnak tűnő következtetést ne vonjak le ebben a kérdésben. Rendkívül fontos vonásnak tartom, hogy a vezetőségen kívül gyakorlatilag a helyi lakosság minden csoportjában - jelentse ez a baráti csoportot, a vállalkozókat, a település közösségi életéből kimaradókat vagy a normák ellen vétőket - jelen vannak a helyiek által cigánynak vagy cigány származásúnak tartott emberek. Ez a szempont azért lényeges, mert a szakirodalomban is gyakran előfordul az a szempont, miszerint a „cigánykérdés szegénységkérdés” (lásd pl. Kiss 2008, 219), tehát a szegénység mint közös sors integráló erőként lép fel cigányok és magyarok között. Kó József és Münnich Iván szociológiai adatsorokra épülő kutatása a bűnözők társadalmi hátteréről a legvalószínűbb magyarázatként azt a gondolatot veti fel, hogy a szegénység önmagában csak egy tényező, amelynek hatása sokkal inkább függ a normáktól és az értékektől, mint az anyagi helyzettől: „Véleményünk szerint a növekvő bűnözés okai a megrendült társadalmi értékrendben és az erkölcsi normák hatóerejének csökkenésében keresendők. (...) Elsődleges hatásnak a személyes értéktér összetételét kell tekintenünk” (Kó-Münnich 2000). Aligha tűnhet merésznek az a feltételezés, hogy ez nemcsak a bűnözés, hanem a különböző társadalmi problémák esetében is érvényes, és egy közösség - ebben az esetben egy település - működésének legfőbb meghatározója. Kemse kapcsán bemutattam a főbb normacsoportokat, illetve tárgyaltam a falubeliek ehhez fűződő viszonyát is. A cigányokkal kapcsolatban ezért azt állítom, hogy a normákhoz való alkalmazkodás jelenti elsősorban a kemsei magyar-cigány együttélés alapját. A helyiek szerint Kemse népességének legalább fele cigány származású (a számok harminc és negyven fő között mozognak) annak ellenére, hogy például a 2001 -es KSH-s népszámlálás szerint egy cigány sem volt a faluban. A cigány adatközlők az interjúk során szinte kivétel nélkül elárulták származásukat, viszont a kemsei kontextust tekintve nem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget. A magyarok részéről sem tapasztaltam különösebb igényt a kemsei cigányság jelenlétének megmagyarázására, leginkább csak azt állapítják meg, hogy „ők alkalmazkodtak hozzánk. ” A következő viccelődő, a már ismertetett baráti csoporthoz tartozó férfi értelmezése is jól rávilágít a személyközti viszonyokra ezen a téren: Itt a kisebbségi ember is ugyanolyan, mint az összes többi (...) Itt akkor viccet csinálunk, hogy most cigány vagy nem cigány. Ott van a Csoki, a Feri báttya, a Kopasz meg én. Mi úgy vagyunk, hogy a Csoki meg a Feri azok fekete testvérek, a Kopasz az csak a félvér testvérük, én meg a fehér testvér vagyok. Tehát így szoktunk is egymásnak köszönni, hogy szevasz fekete testvérem. Cigány-magyar problémákról tehát nem beszélhetünk Kemse esetében, és az sem jellemző, hogy a témát etnikai kérdésként az egymás közti beszélgetések során megemlítenék. •kick A tanulmány kezdetétől többször hangoztattam, hogy nem szerettem volna túlhangsúlyozni az Ormánságra és Kemsére vonatkozó, elsősorban negativ hangvételű értelmezéseket. Megpróbáltam reálisan bemutatni a jelenbeli élet számos dimenzióját anélkül, hogy bármit is állítottam volna a jövővel kapcsolatban. Ugyanakkor hozzátenném, hogy az empirikus anyag és a helyiek értelmezésében is megmutatkozott a jövő bizonytalansága, ebben a tekintetben 151
