Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata

kis faluban is az van, hogy én nem haragudhatok arra, mert lehet, hogy holnap énnekem eltörik a lábam, és őneki kell eljönni fiivet nyírni, mert más már nem tud eljönni. (...) És aki átmegy haragosdiba, tehát nem tudja a problémáit itt diplomatikusan lekezelni, az bajba kerül. (...) Itt nincs helye a hirtelenkedésnek, én úgy érzem, és ugye a régiek is ezt érezték, és talán azért alakult ki a faluban ez a helyzet, és reméljük, hogy ezt áthozzuk.

Ebből a gondolatmenetből az „egymásrautaltság” képzetét emelném ki. Ezt a vonást mások is fontos helyi jellegzetességnek tartják, a konfliktusok esetében pedig a gyors közös megoldás keresését tartják a megoldásnak. Ahogyan egy középkorú férfi megfogalmazta: „ ...itt is vannak összezörrenések ugyanúgy, mint máshol az emberek között, de viszont sokkal előbb megbékülnek az emberek, ha valamin össze is rúgják a port. ” Barátja hozzáteszi: „Másnap, harmadnap, akkor már az ember ugyanúgy beszél. (...) Ha ez a kevés ember is csak veszekszik, akkor hova jutunk? Sehova. ”

A kalákában végzett munkákat egyrészt természetesként írják le:

Nekiálltam festeni ezt a konyhámat most az ősszel, meg azt a kis szobát ott bent, hát úgy terveztem, hogy kifestem, Kopinak szólok, az segít. Nekiálltunk, mikor? Nyolc óra, fél kilenc felé, tíz órára már öt asszony volt itt, meg öt férfi, pedig érted, én nem szóltam egyiknek se. (...) Már alig fértünk el, érted, de mindenki csak csinálni akarta. De mindenben hál’ istennek így van. Ha fát akarunk vágni, nekiállunk ketten, akkor második napra már négyen vagyunk.

Az eddig tárgyalt példák a személyközti szintekre vonatkoznak, és ezek alapján ki lehet jelenteni, hogy a kooperációk Kemsén ezen a szinten jobban működnek, mint a falu érdekében végzett munkák esetében. Láthattuk, hogy van egy bizonyos feszültség a munkát szorgalmazók, illetve az azt pusztán végzők között a virágültetés kapcsán. Ezzel szemben a személyközti, barátságon és szimpátián alapuló viszonyok esetében a kölcsönös munkavégzés jobban működhet. Az települési normákat közösségszervező és -egyesítő erejük miatt értékelik pozitívan (cigányok és magyarok viszonylatában is), és leginkább az esetlegesen újonnan beköltözőktől féltik a működőnek vélt rendszert. Ahogyan az alpolgármester magyarázza:

Én úgy érzem, hogy itt még nincs különösebb probléma, tehát kemsei viszonylatban itt, ha azt nézzük, talán már majdnem ötven százalék a romák és a magyarok aránya, (...) de még nincs probléma. No most ugye, hogy a következő generáció, mikor az itteni fiúk, lányok újranősülnek, férjhez mennek, akiket már ők hoznak más-más Jáluból, az itteni emberek őnekik már csak egyegy falusi lesz, falusi ember lesz. (...) És hogy akkor ők hogy viszonyulnak már az itt lévő lakossághoz, ez már más kérdés lesz. Ez már rosszabb lesz. Tudod, mert őnekik mi már csak egy emberek leszünk, mit tudom én, most módosabb, nem módosabb, hitványabb, nagypofájú, részegeskedö, sunyi, ők majd eldöntik, hogy mi milyen emberek leszünk őnekik. (...) Nem lesz kötődése velünk, nem nőtt fel velünk, nem volt együtt közös örömünk, közös bánatunk, közös falunapunk, közösen nem segítettünk egymáson oda-vissza...

Mivel a faluba való beköltözés az utóbbi években csak rendkívül mérsékelt volt (a legutóbbi 2006-ban történt), ezért ezt a veszélyt jelenleg nem tartják aktuálisnak. A múltban viszont volt példa arra a korábbi polgármester alatt, hogy Kemséről két családot elköltöztettek az életmódjuk miatt (állítólag alkoholproblémákról és magaviseletbeli kilengésekről volt szó), mégpedig úgy, hogy maga a falu első embere szervezte meg az elköltöztetést. Az új, Kemse életébe nem integrált lakosok az adatközlők legerősebb félelme az elnéptelenedés képzete mellett.

A holland család tudatosan törekszik arra, hogy az időszakos tartózkodások során közeli és jó viszonyt ápoljanak a kemseiekkel, az ő viselkedésük ezért jó példa az együttmüködés-148