Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
re. Arról, hogy mennyire tartoznak ők Kemséhez, megoszlanak a vélemények. Egyrészt úgy tartják, amikor a faluban vannak, teljes mértékben kemseiek — főleg azokkal a valóban helyi lakosokkal szemben, akik a települési kooperációkból kimaradva „mintha nem is ide tartoznának”. Az adatközlők másik része ugyan elismeri a törekvéseiket, jó viszonyt ápol velük, de mégis inkább idegenként határozza meg őket. A holland házaspár időnként kínosan ügyel arra, hogy egy reciprocitásra épülő cserekapcsolatot tartsanak fel azzal a hat háztartással, amelyekkel rendszeres kapcsolatban vannak. 2011 nyarán több zsák hollandiai használt ruhát hoztak a faluba, és a házukban a kemseiek számára turkálót szerveztek egy rövid időre. Ugyanekkor a gyermekek számára kisjátékokat vettek, és szétosztották közöttük. Az ajándékozás során a legkinosabban arra ügyelnek, hogy az ne tűnjön Jótékonykodásnak” („charity”). Világosan érzékelik a vagyoni különbségeket köztük és a többi háztartás között, szándékaikat viszont őszintének írják le, és szeretnék, ha a falusiak is így ismernék el. Kemséről és lakosairól gyakran felsőfokú jelzőkkel beszélnek (,, Ok a legjobb és a legóriásibb emberek, akiket csak el tudsz képzelni. ”), de önkritikus módon arról is szólnak, hogy a „ szomszédban mindig zöldebb a fű”, és talán ezért tűnik ez a falu jobb lakhelynek, mint hollandiai otthonuk. A kooperációs igényeket érzékelik, s az ajándékozással szeretnének ebben részt venni. A házaspár hosszú távú tervei között szerepel a Kemsére való költözés, de ezt csak a gyermekeik felnőtté válása után látják reális célnak. Jogosan tehetjük fel a kérdést, vajon a vallás játszik-e bármilyen szerepet az együttélés szabályozásában. Gyakorlatilag két csoportra, római katolikusokra és reformátusokra oszlik a lakosság. A terepen tapasztaltak alapján egy esetben sem figyeltem meg, hogy a helyiek kitüntetett jelentőséget tulajdonítottak volna a vallásnak, ha Kemséről és az együttélésről volt szó. Ilyen tekintetben az ismertetett normák szekulárisak. A hívő emberek vallásgyakorlása főleg a magánszférájukra vonatkozik, noha természetesen nem lehet kizárni, hogy néhányuknál a konfliktusok kezelésénél szerepet játszhat a vallási meggyőződés is. Az imént leírt két normacsoportot a wildi közösség megnyilvánulásainak tartom, mivel egyértelmű, hogy egy múltbeli/időbeli kiterjedéssel is rendelkező jelenségről van szó, amelylyel a helyiek mint adottsággal számolnak, és az egymásrautaltság képzetét társítják hozzá. Ugyanakkor a kemseiek között megfigyelhető tényleges interakciók adják azt a közösségiséget, amely ehhez az adottsághoz aktívan, cselekvőén viszonyul. Az egymásrautaltság képzetének kapcsán megfigyelhető az is, ahogyan egyes kutatók a kooperációk szükségességét a körülményekkel magyarázzák - tehát itt egyfajta adaptációs mechanizmust is feltételezhetünk a faluban.11 A kemsei normák óvatosan ugyan, de akár még magyarázhatóak a „túlélés” (amely, valljuk be, túl erős kifejezés) szempontjából. Én ehelyett azt állítom, hogy itt sokkal inkább a „megfelelő” élet bebiztosításának az igényét lehet bizonyítani, amelyet a periférián fekvő törpefalusi élettér válthat ki. A régi és a kevésbé régi Kemse továbbélése Ahogyan korábban már jeleztem, ez a Kemséről szóló szöveg jelenkutatáson alapul. Ugyanakkor röviden mégis foglalkozom azokkal a múltra vonatkozó értelmezésekkel, amelyekkel a helyiek a falu jelenét magyarázzák. A múltbeli okok felderítése egy másik kutatás célja kell, hogy legyen. 11 11 Érdemes távoli párhuzamként utalni Loma Marshallnak a délnyugat-afrikai Ikungokról írt tanulmányára, amelyben azt állítja, hogy a vadászó és gyűjtögető életmódjuk nagyfokú kooperációt tesz szükségessé, ezen kívül pedig a baráti kapcsolatok is létfontosságúak a túlélés érdekében egy nagyobb csoporton belül (Marshall 1961). 149
