Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
Említettem, hogy a kör alak egyes interpretációkban kiváló alapot képez a szimbolikus magyarázatokhoz, ami szintén arra indítja az értelmezőket, hogy a lakosok tudatosan törekedjenek a közösségi kötelékek fenntartására és ápolására. A lakosok közül az alpolgármester és a holland házaspár bizonyult a legtudatosabbnak, valamint a legkövetkezetesebbnek a morfológia magyarázatában. Most az, hogy az adottsága ilyen, hogy egy kör alakú falu és ugye ez kicsit, hogyan mondjam? Ha megfigyeled, az ősidőkben is az indián települések is, azok is kör alakban rakódtak le, a bármi, ami olyan volt, ugye kerekasztal-beszélgetés, és minden-minden ugye úgy zajlik le, hogy az emberek egymással szemben vannak, tehát ez a legtermészetesebb dolog. Most a lakásoknál is ugye valamikor, hogy ezt egy kicsit így alakítottak ki, hogy nagyjából kör alakú ez a falu, kedvezőbb, mint a hosszú egyenes. Tehát a hosszú egyenes falvakban jobban elvesztik egymást az emberek egymástól, tehát nincs az a kontaktusuk (...), mindig rálátok a másikra. Most például az alföldi falvakban hosszú, egyenes, széles faluk vannak, és mindenki elsáncolja magát. Elmész Bács-Kiskunba, mindenkinek, soknak a kerítése fölér egy házzal, mert annyi téglát ugye belerak. Állítja az alpolgármester. Tőle teljesen függetlenül és kevésbé bőbeszédüen, de a holland házaspár is hasonlót állít, amikor a hosszú és szürke falvakat szembeállítják a kör alakú és zöld Kemsével, „ ahol igazán közel lehettek egymáshoz ”. A kis méretet kulcsfontosságúnak vélik abban, hogy a falukép egységes és rendezett: „Pici, könnyű tisztán tartani. Kevesen vannak, és nincs, aki szemeteljen. " A közmunkaprogram tárgyalásánál már szó volt arról, hogy az évszaktól függően néha nehéz munkát adni a közmunkásoknak Kemse belterületén annak kis mérete miatt, mivel viszonylag gyorsan meg lehet oldani a feladatokat. Rendkívül fontos vonása az értelmezéseknek a biztonságérzet megléte, amely közvetlenül vonatkozik a helyi lopások hiányára. A legjobb példa az egyik vállalkozó, aki éjjel nyugodtan nyitva hagyja a kapuját, mások a slusszkulcsot és a pénztárcát az autóban hagyó vállalkozóról szólnak {„Nem kell félnem, ha este nyolc után kimegyek az utcára. ”). A terepmunka kezdetén az egyik kemsei kisfiú a főút mellett felejtette a kerékpárját, ami aztán öt napon keresztül folyamatosan ott volt, amíg újra nem használta - a helyiek, látva, hogy a felfigyeltem rá, napokon keresztül visszatértek a kérdésre, illetve ketten azt is bizonygatták, hogy a kerékpáromat nem szükséges lekötnöm a faluban. A lopások tekintetében az ellenpéldát Piskóban vélik megtalálni. Az elmúlt öt évben a Kemsén történt betöréseket és lopásokat minden esetben ehhez a közeli faluhoz kötik. A bűnözéstől való nagymértékű mentességet a Siklósi Rendőrkapitányság statisztikája is igazolja, kimutatásában 2000-2007 között Kemséről mindössze két személy (de lehetséges, hogy ugyanaz az ember) követett el bűncselekményt (Vati 2009, 594-595). A helyiek nem tudták biztonsággal megmondani, hogy ez kit vagy kiket jelenthetett. Ugyanakkor a Kemsén történt bűncselekmények száma ebben az időszakban már jóval magasabb (összesen tizenhat), ami arra utal, hogy elkövetők az esetek többségében nem kemsei lakosok voltak. A jól látható kontraszt miatt figyelhető meg az, hogy a bűnözés megléte, illetve a félelem a piskóiak lopásaitól mérsékelt mértékben egyes esetekben nemkívánatossá teszi a Kemsére való költözést. Az egyik házigazdám korábban még házat szeretett volna venni a faluban, de később már más megfontolásra jutott, és ehelyett a megye belsőbb területén, a biztonságosabbnak vélt Tengeriben kezdett el ingatlant keresni. Az, hogy Kemse az adatközlők többségének a jelenben „megfelel”, egyszerre jelenti ennek a megállapításnak az ideiglenes mivoltát, ugyanis a jövőbeli tervek során már nem annyira a faluképhez vagy a lakosok kooperációjához kötik az életminőséget, hanem az öregségi kiszolgáltatottsággal járó gondokhoz, illetve a megélhetési problémákhoz. Ez a dilemma 146
