Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata

Piškót és Lúzsokot egy kategóriába sorolhatjuk a helyi beszédben. Ehhez tudni kell, hogy ez a két falu túlnyomóan cigány lakossággal rendelkezik.9 Lúzsok egyelőre a „kisebbik rossz” szerepét veszi fel, de mindenképpen a Piskóval való hasonulást állítják vele kapcsolatban. Az érvek egyszerre érintik a településképet és a lakosságot, és egyértelműen az elmaradottságot kívánják bizonyítani. A kemsei normák bemutatásánál jól látható lesz, hogy a legtöbb helyi lakos büszke a falu­beli rendtartásra, ez implicit módon úgy is megjelenhet, mint Piskó és Lúzsok „antitézise”. Ahogyan egy öreg kemsei férfi állítja: „körül lehet nézni a szomszéd falukban. ” Ezen kívül a Piskón belüli életről is elítélő véleménye van, mondván, hogy „azok állandóan veszeked­nek”. Ennél azonban léteznek radikálisabb és egyben cinikusabb vélemények is: „Már attól elmegy a kedvem, ha keresztülhajtok azon a falun ” - azaz Lúzsokon. A veszekedések tényé­­ről és ezzel együtt a falu állapotáról azok is gyakran hasonlóképpen beszélnek, akik Piskón élnek vagy már elköltöztek onnan. Egy stabil egzisztenciával rendelkező középkorú piskói férfi világosan kimondja, hogy „a falukép tükrözi az embereket”, amivel párhuzamot von a piskói házak és középületek állapota, valamint a lakosság élete között. Egy eredetileg piskói, a terepmunka alatt külterületen élő fiatal nő hasonlóképpen ítéli meg a falvak közti különb­séget: „ az van, amire a falu kényszeríti az embert. ” A külföldiek közül a holland család habár nem tud túl sokat a két „fekete bárány” faluról, kíváncsiságból felkeresték mindkettőt. Szavaik szerint Piskó és Lúzsok olyan falvak, „ahol nem szeretnél megállni [autóval] ”, illetve megemlítették a kemsei élet kapcsán azt az „érzést” („instinct”) is, ami szerintük akkor fogja el az embert, ha belépve egy település központi teré­be megpróbálja átérezni az ottani hangulatot. A terepmunka alatt egy huszonéves, eredetileg piskói férfi volt az egyetlen „kétlaki” ember, aki egy körülbelül két és fél hónapos kemsei tartózkodást követően visszaköltözött Piskóra. Tapasztalatai révén sokszor összehasonlította a két falut (visszaköltözését egyes kemseiek azzal magyarázták, hogy „ő ott érzi jól magát [Piskón]”), a régi-új lakhelyét úgy írta le, mint amelyik nem fogadja be szívesen a külsősöket („Látod? Ezt mondtam, ilyen nincs Piskón. ” — vagyis, hogy rövid ismeretség után valakit meghívjanak este a házukba), s ezért ott kutatóként is nehezebb az ember dolga („Lehet, megvernének” - mondta nekem, amikor megismerkedtünk.). Rajta és a testvérén, illetve az édesapjukon keresztül beszélhetünk viszonylag állandó családi és baráti kapcsolatról a két falu között, tehát nem elszigetelt egy­mástól Kemse és Piskó annyira, mint amennyire esetenként a közbeszéd állítja. Rajtuk kívül a kemsei falunapon is megjelentek fiatal piskói nők, akik közül az egyik a kemsei és piskói falunapot összehasonlítva a kemseit tartotta a jobbnak a közösségi szellem megléte miatt. A piskói negatív sztereotípiák Kemsén a gyerekek kategorizálását is jelentik. Egy esetben három iskolás gyerek összeverekedett a falubuszon, akik közül a testvéreknek piskói volt az egyik szülője. A kemsei apa és a barátai nem voltak meglepve (,ßenne van a vérükben. ”). Piskó megítélése nemcsak Kemsén vesz fel esetenként súlyosan negatív formát, az egy hosz­­szabb zalátai elbeszélgetés során is ugyanazokkal a szófordulatokkal találkoztam, mint más­hol („Piškót el lehet temetni. ”).10 9 Aminek önmagában nem kéne túl sokat jelentenie, hiszen később majd szó lesz arról, hogy Kemse lakóinak is több mint felét cigánynak vagy cigány származásúnak mondhatjuk. 10 Szinte közszájon forog a zalátai kocsma évekkel ezelőtt bevezetett módszere. Körülbelül másfél évtizede történt, hogy egy gyermekrendezvényen piskói emberek megverték a zalátai polgármestert, és ettől fogva az üzemelte­tő, valamint a törzsvendégek is különösen ügyeltek arra, hogy bármilyen rendezvényt zártkörűnek nyilvánítsa­nak, s így tudják elküldeni az esetleg Piskóról érkező fiatalokat. 140

Next

/
Thumbnails
Contents