Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
A sztereotípiák talán épp az erősségüknél fogva időnként humorossá válnak. Piskó nevével és a mögötte megbúvó negatív társadalmi jelentéssel gyakran élcelődnek a közbeszédben. Volt, aki a térség „Harlemének” nevezte el. Zaláta teljesen más profillal rendelkezik a közbeszédben, mint az eddig tárgyalt két község. A legszűkebb térség központjáról (itt található a Kemsével és Piskóval közös körjegyzőség) kapcsolatban meglepő egyezést mutatnak nemcsak a kemsei, hanem a piskói értelmezések is. A leggyakrabban használt kifejezések Zalátára és lakosaira a következők: „furcsák, magánzók, maguknak valók, büszkék. ” A Zalátán lakó, de Kemsén gyakran megforduló idősödő férfi a falunapok kapcsán hasonlította össze Kemsét Zalátával, mondván, „itt máshogy van az összetartozás”, s ha bármilyen falusi esemény van Kemsén, „olyankor együtt van a falu”. Rajta kívül más zalátai emberek is Kemse „családiasságát” emelik ki, amely szerintük nem található meg Zalátán. Mindezek ellenére a kemseiek Zalátát tartják a saját falujukhoz közel állónak, amit egyaránt alátámaszt a lakossággal való kapcsolat (a baráti kapcsolatok, még ha nem tűnnek is sűrűnek, léteznek) és a településkép. A közösségiség megnyilvánulásai A „társas mag” A terepmunka során megismert közösségi viszonyok alapján az alábbi tényezőket veszem figyelembe a közösség kutatói differenciálása során: alkalmazkodás a települési/közösségi normákhoz, személyközti viszony, együttműködés gyakorisága/minősége, vagyoni helyzet és a tekintély/vezetői kompetenciák. A felsoroltak közül az alábbiakban a társas kapcsolatok meglétéből, gyakoriságából és milyenségéből indulok ki, illetve a Kemsén belüli szerep fontosságából. Ez alapján egy baráti csoportot és a vezetőséget kívánom külön kiemelve tárgyalni. Hangsúlyozom, hogy a csoportosítás („dobozolás”) leginkább a saját kutatói önkényem eredménye, és arra szolgál, hogy a Kemsén belüli közösségi viszonyokat jobban tudjam érzékeltetni - a felosztás ugyanakkor több ponton egyezik a helyiek által is hangoztatott differenciálódással. Megfigyeléseim szerint először a kemsei baráti csoportot érdemes elkülöníteni, melyet a jelentősége miatt társas magnak nevezek. Németh Imre szerint a baráti csoport „a parasztfiatalok lokális (helyi) közösségein belül kialakult, a gyermekkortól a házasságig együttmaradó, elsősorban érzelmi kapcsolatokon alapuló közösségre utaló szakkifejezés, amelynek változékony keretei közt szabad idejük tevékenységi formáit (játék, szórakozás, udvarlás) töltik, és a család vagy a faluközösség által elvárt feladatokat (forrástisztítás, kaláka stb.) végzik. (...) Mindenekelőtt a lokális kötöttségek fellazulása és a nemek szerinti tagozódás merev gyakorlatának oldódása, valamint a korcsoportokra vonatkozó szigorú szokásszabályok eltűnése után jelentek meg a baráti csoportok nyitottabb alakulatai” (Németh 1977). Meglátásom szerint Kemse esetében egy, a definíció végén említett baráti csoporttal számolhatunk, amely a már sokszor említett településméret miatt sajátos szerepet tölt be a faluban, és öt háztartás férfitagjait fogja össze. A tagok 30 és 50 év közöttiek. A terepmunka alatt hárman közmunkások, illetve munkanélküliek is voltak, egy személy munkavállalóként a szakmája idényjellege miatt csak részlegesen dolgozott, végül az utolsó személy végig alkalmazásban állt egy kemsei vállalkozónál. A vagyoni helyzetet tekintve egy személyen kívül mind mérsékelt szegénységről számolnak be (pl. vendégség esetén a következő megjegyzést tette a családfő: „Azzal számolj, hogy szegény helyre jössz. ”). Külön hangsúlyoznám, hogy itt férfiakról beszélek, az említett háztartásokból mindössze három nőtag között figyeltem meg rendszeres és mély barátkozást, viszont a köztük zajló interakciók többé-kevésbé elkülönülnek a férfiakétól. 141
