Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
fontosságú pontnak tarthatjuk nemcsak a jelen dolgozat, de a térség behatóbb jelenkutatása szempontjából is. A kérdés adott: vajon milyen társadalmi folyamatok állhatnak mögötte? A népesedési statisztikák és a lakottság vizsgálata nem adják meg a választ a kérdésre, hanem sokkal inkább a periférikus helyzetet bizonyítják. A saját adatfelvételem szerint 2011 őszén 58 fő tette ki a lakónépességet, a nappali népesség pedig csupán 39 fő volt. Ha a történeti adatsorokat nézzük, akkor egyértelműen megállapítható az elnéptelenedés. 1970-ben még 178 fő volt az összlakosság, amely 1980-ra 131-re, 1990-re pedig 102-re csökkent. Ha az 1970-es népességszámot 100%-nak tekintjük, akkor 2011-re ez már csak a népesség 32,6%-a, ami 120 fős és 67,4%-os fogyást jelent 41 év alatt. Kemsén összesen 22 tartósan lakott házat jegyeztem fel. 2 hétvégente, 8 évente egyszeregyszer lakott, 4 pedig gyakorlatilag lakatlan. A szomszédsági kapcsolat esetében egy fontos vonásra kell felhívni a figyelmet: mindössze két olyan háztartással számolhatunk Kemsén, amelynek mind a két oldaláról van szomszédja. A lakott házak többségénél így általában csak az egyik oldalról számolhatunk szomszéddal, 6 háztartás pedig eggyel sem rendelkezik. Nemcsak a közvetlen szomszédságban, hanem a generációkat tekintve is „foghíjas” a falu még akkor is, ha a 20 és a 60 év közti népesség eloszlása egyenletes mértéket mutat, ugyanis ez még nem feltétlenül mutatja a falun belüli aktivitás mértékét. A terepmunka alatt például a 20 és 29 év közötti lakosok közül mindössze három fő tartózkodott nappali népességként a településen. A 2001-es adatok szerint korcsoportonként (a férfiak és nők adatait összesítve) az alábbi képet kapjuk: 0-9 = 4 fő, 10-19 = 8 fő, 20-29 = 12 fő, 30-39 = 12 fő, 40-49 = 11 fő, 50-59 = 11 fő, 60-69 = 6 fő, 70-79 = 2 fő. A 2001 -es népszámlálás szerint az iskolázottság tekintetében alulreprezentáltak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, csupán egy férfi szerepel ebben a kategóriában. Érettségivel összesen 10-en (5 férfi, 5 nő 18 év fölött), legalább nyolc általánossal pedig 54-en (29 férfi, 25 nő 15 év fölött) rendelkeznek. Mindössze egy, még az általános iskola első osztályát sem elvégző férfiról tudósít az összesítés. A lakosok foglalkoztatottságáról és ezzel együtt a munkanélküliségről nehéz pontos képet adni, ugyanis a közmunka, illetve az olyan szakmák, amelyeknél a szezonalitás erősen befolyásolja a munkaviszony meglétét (pl. kőmüvesség esetében, ahol október és március között gyakran munka nélkül maradnak a helyi szakemberek), meglehetősen ingadozóvá teszik az arányokat. 2011 végén majdnem teljes volt a községi foglalkoztatottság a közmunkaprogram miatt, majd a következő év januárjának végén már csak egy személy állt alkalmazásban. A saját adatfelvételt és más különböző, korábbi adatokat összevetve elmondható, hogy a munkanélküliség általában 20-30% között ingadozik. Végül szót kell ejteni a lakosság etnikai és vallási összetételéről is. A 2001 -es népszámlálás Kemsét tisztán magyar településként tünteti fel. Ugyanakkor ennek a mutatónak az egyértelműségében joggal kételkedhetünk. A csoportfolyamatok tárgyalásánál majd bővebben írok a cigányok jelenlétéről, itt összegzésképpen csak megjegyzem, hogy a belső meghatározás szerint a cigányok és a cigány származásúak aránya körülbelül a lakosság felét teszi ki. Ellentétekről vagy akár csak az elhatárolódás igényéről nem beszélhetünk, a mindennapi diskurzusokban erről a helyiek nem beszélnek. Más helyzet vázolható fel a holland és az osztrák családok tekintetében, akik elsősorban Kemse „különlegessége” miatt vettek házat a községben. Összesen legalább hét olyan személyről beszélhetünk az esetükben, akik évente eltöltenek néhány napot Kemsén. A holland családdal lebonyolított interjú kapcsán arra a megállapításra jutottam, hogy fogékonyságuk az „egzotikus” magyar helyi kulturális jelenségekre világosan etnikai viszonyként írható le, mivel a helyi kulturális jelenségeket folyamatosan értelmezik, és megpróbálnak velük kapcsolatban saját álláspontot kialakítani. 137
