Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)

Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata

közösség fogalmát egymás mellé állítani. Ebben az értelemben a területiség és a közös élettér az, amely alapján a kemseieket analitikus megfontolásból közösségnek tekintettem. Ezenfelül próbáltam igazodni Sárkány Mihály definiciójához, amely szerint a közösségtanulmány „...egymással összefüggő, egymást átható társadalmi folyamatok leírása és értelmezése egy világos társadalmi kereten belül” (Sárkány 2007, 57).

Fontos kiemelnem egy szociológust, Ronald Wildot, aki nagy hatással volt a szemléletmódomra (Wild 1980).5 Az ő elmélete alapján, illetve attól némileg elrugaszkodva Kemse jelenlegi képét és lakosait egy adott közösségnek fogom fel, amelynek múltbeli gyökereire nyíltan vagy burkoltan, de többször utaltak az adatközlőim. A mostani kooperációkat és a faluhoz való viszonyt az aktív közösségiség megnyilvánulásainak tekintem, amely a saját ritmusa és törvényszerűségei szerint alakítja tovább a falu életét. A társadalom végül egyfajta „racionális makroaspektus”, ami jelen esetben az Ormánság és Baranya megye társadalmigazdasági adottságait, tágabb értelemben pedig Magyarországot jelenti.

Mindezek alapján jelen tanulmány egy olyan közösségtanulmánynak is tekinthető, amely a települést (lokalitást) és a lakosokat több oldalról, szerves összefonódásukban vizsgálja.

Az „elsüllyedt falu” képzete a szakirodalomban

Kemse mérete és ezért elhanyagolhatónak tűnő szerepe ellenére szép számú tudományos és publicisztikai irodalommal rendelkezik. Az előbbiek fényében megemlítenék néhány olyan munkát, amelyeknek köszönhetően jobban megérthetjük a Kemséről kialakult diszkurzív képet. Itt most nem az egzakt tudományos eredményekről van szó, hanem arról a beszédmódról, ahogyan az egyes szakemberek írtak a faluról.

Kiss Z. Géza Fejezetek Kemse múltjából című kéziratos müve értékes történeti munka, amely ha néhány vonásában ugyan mozaikszerű, mégis nélkülözhetetlen történeti adatokkal és értelmezésekkel szolgál a faluról. Kiss Z. az előszóban a falu 1990 és 2010 közötti polgármesterét dicséri (vele egy rövid történeti visszatekintésben foglalkozom majd). Szerinte ő a felelős azért, hogy „a régiek elmúlása után nem boríthatta el földjét vadgaz és mohar, hanem az ősi településformát, szellemi és tárgyi emlékeket őrző, kulturált környezet fogadja ma is a Kemsére látogatót” (Kiss Z. 1995, 2). Amint azt majd a helyi diskurzusok közelebbi elemzésénél látni fogjuk, az idézett sorokban Kiss Z. Géza gyakorlatilag adatközlőként, nem pedig történészként szólal meg. Gondolatmenetében párhuzamos azzal a Kemsén is táplált általános vélekedéssel, amely a korábbi polgármester tevékenységét egyértelműen mértékadó vezetői modellként tartja számon.

A legismertebb kemsei vonatkozású munkát a Gunda Béla és kutatótársai jegyzik (Gunda 1936). Az Egy elsüllyedt falu a Dunántúlon - Kemse község élete című kötet fő szemlélet5 Ronald Wild ausztrál szociológus egy egész kötetet szentelt a közösségkutatások vizsgálatának. A bevezető fejezetben egy hosszabb tudománytörténeti összefoglalást követően elkezdi kifejteni a saját elméletét, amely három fogalomra épül: ez a közösség, a közösségiség és a társadalom. A közösség „...egy olyan társadalmi rend, amely a hagyományos kapcsolatokon keresztül a természetes egymásrautaltság alapján formálódik ki. Ebben benne van a konszangvinitás, a lokalitás (mint társadalmi tér), az idő (...), a hagyomány és a szokás. (...) Az emberek általában nincsenek tudatában annak a közösségeknek, amelyekhez tartoznak, mert a közösség »adott«: közösségek egyszerűen »léteznek«.” A közösségiség (communion) „az érzésekre vagy érzetre vonatkozik (...). Ha a közösség »adott«, akkor a közösségiség a »tapasztalat«. (...) A kapcsolatok a közösségiségben instabilak, bizonytalanok és a változásra orientáltak. Rövid ideig léteznek, mert könnyen válnak rutinná (...).” A társadalomra „az individualizmus jellemző. Az egyének a társadalomban az azonos távolságaikat olyan látható és racionális kapcsokkal hidalják át, mint a gondolatok és cselekedetek által formált törvények és szerződések...” Wild leszögezi, hogy ezek a dimenziók „...az empirikus esetekben szorosan egymásba fonódnak.” (Wild 1980, 41)

133