Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
leges terepmunkát 2011 szeptemberében kezdtem el, és egészen 2012 márciusáig folytattam.3 Jelen tanulmány a 2011—2012-es állapotokat tükrözi. Kutatási szempontok és kulcsfogalmak A terepmunka fényében három kulcsfogalmat határoztam meg, amelyek sok esetben egymással összefonódó, máskor pedig legalábbis párhuzamosan futó jelenségekre vonatkoztak. A három fogalom a település, a törpefalu és a közösség. Településen ebben a dolgozatban elsősorban a lokálisan felismerhető státussal rendelkező, a helyiek beszédmódjában és értelmezésében létező területi egységet értem, ami hozzájárul a falu elkülönítéséhez a többi szomszédos falutól.4 Emellett figyelembe veszem a statisztikai (demográfia, életminőség stb.) és települési (falutér, közintézmények stb.) jellemzőket, illetve a csoportfolyamatokat is. A törpefalu a település fogalmán belül egy sajátos, tartalmát tekintve statisztikai kategória. Mivel a definíciót egy adott népességszámhoz kötik, így először könnyűnek látszik a meghatározás: 1000 fő alatt beszélünk apró-, 500 fő alatt pedig törpefaluról (Valentovics 2000, 1—2). A településeket szinte csak hiány-jellemzőkkel írják le. A „pozitívumok” között leginkább a természeti környezet és a bizonyos fokú elzártság szerepel. A számsorok alapján az elnéptelenedést és a kiszolgáltatottság növekedését jelzik előre. Kovács Katalin a magyarországi aprófalvak világát általános értelemben mint „lecsökkent eltartó képességű vidéket” jellemzi (Kovács 2008). Kemsét jelen esetben nem egy törpefalusi problémacsoport példájának tekintem. Ehelyett inkább a sajátos törpefalusi élettér kifejezést használom, ami egy analitikusabb megközelítésű és semleges fogalom. Ha csupán „problémákról” beszél a kutatás, akkor fennáll annak a veszélye, hogy figyelmen kívül hagyja az élet más területeit, például azokat, amelyekkel egyes helyiek a falujukhoz kötődhetnek. Az élettér fogalmán belül helyet kaphatnak az életet nehezítő és könnyítő jelenségek is, a problémaközpontú szemléletről ugyanez azonban már nem mondható el. A település méretét/pozícióját és a lakosok számát tehát egy olyan tényezőnek tartom, ami alapvetően meghatározza a helyi közösségek mindennapjait. A közösség fogalma azon társadalomtudományi fogalmakhoz tartozik, amelyek elterjedt használatuk miatt valóságos közhelynek számítanak, ugyanakkor mára a fogalmi tisztázatlanság miatt sokan el szeretnék vetni az alkalmazásukat (Tóth G. 2002). Mivel jelen írás egy törpefalut és annak lakosait vizsgálja, kiindulópontként hasznosnak tűnt a törpefalu és a 3 Ebben az időszakban összesen 32 napot tartózkodtam a faluban és környékén. A terepmunka ideje alatt harminchét kemsei, hét piskói, öt zalátai, egy vajszlói lakossal, illetve egy „kívülállóval”, a házigazdámmal beszéltem személyesen és ismerkedtem meg. Körükben összesen tizennyolc félig strukturált interjút készítettem (két személlyel két alkalommal is), ezenkívül minden egyes adatközlővel több alkalmi informális beszélgetést is folytattam. A résztvevő megfigyelések során néhány alkalommal segítettem a falubeli munkákban, illetve az esti társas összejöveteleken is többször jelen voltam vendégként. Alkalmanként még ma is (2014-ben) kapcsolatban vagyok néhányukkal. 4 Simonffy Emil hívta fel a figyelmet a dél-dunántúli aprófalvak kapcsán arra, hogy még egy-egy tudományágon belül sincs konszenzus arról, hogy mit tekinthetünk önálló településnek, s az alapfogalmak is javarészt tisztázatlanok. Egy régi ENSZ-defmíció kapcsán felvet egy fontos szempontot, amikor arra utal, hogy a világszervezet meghatározása „...szubjektív elemeket is tartalmaz. Mit kell tekintenünk egy település nevének? (...) Mit értsünk a helyileg felismerhető státus alatt? Mit tekintsünk különálló társadalmi egységnek?” A néprajzi és az antropológiai kutatás itt két olyan, a település minőségéhez szorosan kapcsolódó fogalmat talál, amelyet egy adott falu néprajzi leírása során kiválóan lehet használni: ezek pedig a szubjektív elemek, illetve a függvényének tekinthető helyileg felismerhető státus (Simonffy 1987, 7). 132
