Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
Acta Ethnologica Danubiana 16 (2014), Komárom-Komárno Egy ormánsági törpefalu, Kemse település- és közösségvizsgálata Vataščin Péter Tanulmányom általános célja egy dél-dunántúli, Baranya megyében található ormánsági törpefalu, Kemse település- és társadalom-néprajzi, illetve antropológiai szemléletű, jelenkutatáson alapuló bemutatása.1 Elsősorban egy törpefalusi életteret, valamint a benne tapasztalható közösségi folyamatokat szeretném megragadni és értelmezni. Külön figyelmet szeretnék szentelni azon jelenség társadalmi hátterére, amely azt mutatja, hogy a legkisebb ormánsági falvak közül néhány kiegyensúlyozott, a lakosok és a környezet számára nyugodt életteret biztosít, annak ellenére, hogy ez sok környékbeli településen nincs így. A téma kutatását több szempont is indokolja. Szeretném kiemelni azt a statisztikai adatokból (az életminőségi indexről ld. Pirisi 2009, 698-701) és a helyi diskurzusokból látszó vonzó faluképet, amellyel Kemse rendelkezik. Ez azért tartható fontos jelenségnek, mert időnként még a szakirodalom is egyfajta „katasztrófaterületként” tekint az Ormánságra.1 2 Terepmunkám során mindezért különös figyelmet szenteltem annak, hogy mi lehet a kedvező kép társadalmi háttere - nem feledkezve meg a más típusú (pl. a közösséget bomlasztó) vonások megfigyeléséről sem. Továbbá külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Kemse törpefalu, sőt azok között is már-már „extrém” példa, ha belterületének nagyságát és a népesség mértékét nézzük. Ilyen arányok mellett a faluban sajátos életteret lehet megfigyelni, ahol egyes társadalmi intézmények (pl. szomszédság, vezetői modell stb.) egyedi módon működnek. A falu kutatását az is indokolta, hogy a helytörténet számos szeletét ugyan már feldolgozták, de mégsem rendelkezünk egy olyan jelenkutatással, amely Kemsét behatóbban vizsgálta volna 1990 óta néprajzi/antropológiai módszerekkel. Kemsével a 19. századi birtokrendezések kapcsán foglalkoztam először (Vataščin 2011). 2009-ben, az első terepbejárás során már felfigyeltem arra, hogy a falu egyfajta sajátos miliővel rendelkezik mind a szakirodalomban, mind azok beszédmódjában, akik ismerik a térséget, ezért MA szakdolgozati témaként a falu jelenkutatásával kezdtem el foglalkozni. A tény-1 A tanulmány alapját a Pécsi Tudományegyetem Néprajz - Kulturális Antropológia Tanszékén 2012-ben, MA szakon megvédett szakdolgozatom képezi. Témavezetőmnek, a tanszék tanárának, Máté Gábornak ezúton is köszönöm a sok segítséget és tanácsot. 2 Egyrészt Ragadics Tamás (a PTE Szociológia Tanszékének tanára) hívta fel egy konferencián a figyelmemet ennek a szemléletmódnak az egyoldalúságára. Nem arról van szó, hogy tagadni kéne a periférikus mivoltot, hanem arról, hogy csak az elmaradottságra fókuszáló kutatói tekintet elől könnyen rejtve maradhatnak a helyi élet más típusú vonásai és jelenségei. 131
