Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Horbulák Zsolt: Pöstyén magyar emlékei
viszont zsidóellenes kilengéseket említenek, és hogy a fürdővendégek lakhelyeit prédálták fel (Bača—Kováčová 1999, 174). A Winter család sorsára a második világháború idején zsidó származásuk, majd a háború után a nagypolgársághoz való tartozásuk volt a legnagyobb befolyással. Több évtizede azonban a család újra köztiszteletnek örvend, és sok egyéb mellett, amire még kitérünk, a város fő sétálóutcája is Winter Lajosról van elnevezve. Magyarok az új közegben Az impériumváltás után a történelem- vagy a néprajztudomány számára a város magyarsághoz való kötődés teljesen érdektelenné vált, Pöstyén esetleges magyar kapcsolódású eseményeit, az ott maradt magyarok életét már senki sem összegezte vagy kísérte figyelemmel. Részben ez volt jellemző magukra az ottmaradt magyarokra is. Winter Lajos például elrendelte, hogy a személyzet kizárólag csak szlovákul szólítsa meg, hogy minél előbb megtanulja szlovák nyelvet (Winter 1997, 27). A Csehszlovákiába került magyaroknak azonban 1919 korántsem jelentett ekkora cezúrát, a csehszlovákiai magyarság számára Pöstyén ekkor még korántsem „veszett el”. 1920 körül a nyilvánosság számára kiadott nyomtatványokon még szerepel magyar szöveg is, ilyen pl. az „F.K.” által készített plakát (Pekárová 2001, 99), és még szokásban volt háromnyelvű képeslap kiadása, olyan is, amely a városházát ábrázolta (Mma 2005b, 33). Természetesen az identitásváltás gyakorivá vált. Egy dokumentálható eset: „Visnovszky József’ megyei főorvos (Földes 1908, 29, 38), illetve Višňovsky J. (Pöstyén-fürdő 1931,40). Ez utóbbi útikönyv még több magyar helyesírású nevet tartalmaz, ezek viselői 1919 előtt is így írták nevüket, pl. Weiss Ede (Földes 1908,29; Pöstyén-fürdő 1931,40) vagy Havas Gyula doktor, aki 1911-ben költözött a városba, s továbbra is magyar módon írta nevét (Pöstyénfürdő 1931, 9). A kiadvány 23 pöstyéni magyar nyelvű hirdetést is tartalmaz. A két háború közötti Csehszlovákiában még gyakran fordult elő, hogy a magyar nyelvterületen kívüli városokban tartottak országos magyar összejöveteleket. Kelet-Szlovákia vagy a Szepesség magyarsága ebben az időszakban még öntudatosan őrizte identitását. Részben Pöstyén is az ilyen helységek közé tartozott, így volt rá példa, hogy itt is szerveztek országos fontosságú magyar találkozókat. A Csehszlovákia megalakulása utáni kaotikus helyzet kezelésére a pénzintézetek 1919. szeptember 14-én tartottak egy összejövetelt. A találkozót az Érsekújvári Takarékpénztár kezdeményezte, és mindösszesen 102 magyar és német pénzintézet vett rajta részt (Gaučík 2003, 266). A magyar és a német pénzintézetek szövetsége megalakulása után egy hónappal, 1920. március 28-án egy Pöstyénben tartott gyűlésen próbált meg megegyezni a szlovák partnerszervezettel (Gaučík 2003, 270). A Pénzintézetek Egyesületének alakuló gyűlését ismét csak Pöstyénben tartották, ahol a 104 résztvevő közül 81 lehetett magyar (tulajdonú, vezetésű, ügyviteli nyelvű) intézet (Gaučík 2003, 271). A Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának a találkozóját 1921. február 14-én új fent Pöstyénben tartották meg. A gyűlésen az Országos Keresztény szocialista Párt,14 az Országos Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt, a Ruszinszkói Magyar Pártszövetség és a Szepesi Német Párt küldöttei vettek részt (Angyal 2002, 72). Az Országos Keresztényszocialista Párt Elnöki Tanácsa 1921. április 28-án is ebben a városban tartotta az ülését. Ezen szlovák és német vezetőségi tagok szintén részt vet-14 A pártnak volt szlovák szekciója is. 120
