Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Verebélyi Kincső: A szokáskutatás lehetősége az európai entológia keretében és azon túl
szabja meg a korhatárokat, a nemek egymással való viszonyát, a közösségen belüli hierarchiában elfoglalt helyet. A munka ritualizált elemei, a munka eredményének az ünnepekben való megjelenítését - ami a pazarlásban, halmozásban mutatkozik meg - ennek a cselekvési formának a létmeghatározó jelentőségét fejezik ki. A mindennapi munkák jó része nem termelő jellegű, de létfenntartó jelentőségű, hiszen közvetve-közvetlenül az emberi test életszükségleteinek a fenntartására irányulnak. A legapróbb cselekvéskömek is megvan azután a tárgyi készlete, amely mintegy sűríti az ember, a környezet, a cselekvés viszonyát. Csak egyetlen példával élve: a lábbelik - mezítláb, papucs, bocskor, csizma, cipő - használatuk révén többszörös tükrét is mutatják a testről való gondolkodásnak és a különféle helyzetek reprezentálásáról is: a test eszközként való használatától, megbecsülésétől, az ápolásáig vagy a kendőzés és látszatkeltés szándékáig sok mindent elárulnak. A mindennapiság tipikus helyzeteinek a meghatározottságát és az értelmezés eljárásait egyébként a történettudományok jobban leírták, mint a néprajz. (Ariés-Duby 1986; Benda-Szekeres 2007; Éliás 1987). A test használatának a vizsgálatával nemcsak a higiéniai, táplálkozási, öltözködési, sportolási szokások kerülnek olyan megvilágításba, amelynek segítségével a csoport és társadalom közötti viszonyok, beállítódások finomra hangolt megközelítése is lehetséges. (Kapros 1994; Kapros 1995)22 A népszokásokban nemcsak egyszerűen a civilizáció menetének egy-egy szakaszát tudjuk megragadni, hanem a társadalmiság szerveződésének és az individuum önértelmezésének a fokozatait is követhetjük. Az egykor örök emberinek tartott tulajdonságok - az érzékelés, az érzelmek s maguk a szükségletek is - a kultúra/civilizáció folyamán alakultak és képezték le a történelmet a mindennapokban. (Badinter 1999; Corbin-Courtin-Vigarello 2005) Amennyiben a cselekményesség mentén folytatjuk a szokások beosztását, a hagyományos anyagban elkülöníthető egymástól az ünnepi szokások és a népi színjátszás. Ezt a vázat még akkor is érdemes szem előtt tartani, ha közismert, hogy a magyar hagyományban nincs önálló színjáték. Az ünnepiség kifejezésének a lehetőségeit már korábban bemutattam. (Verebélyi 2005, 92-160) A szokások normatív aspektusa átfogja valamennyi cselekvésmezőt. Mint minden közösség, a paraszti/falusi közösség is a rendezettség fenntartásában érdekelt. A cselekvések megszokottsága, az illemszabályok betartása, az erkölcs és a jog dimenziói felé mutatnak az életvilágokon belül rendszereket alkotva. Mindehhez kapcsolódik a vallási mező, amely a hagyományos paraszti életben nyilvánvalóbban jelen volt, mint a napjainkhoz közeledő periódusokban. Mind az életvitelt mind a társadalmi intézményeket meghatározta. A népszokások megközelítésénél azzal a jól ismert módszertani különbséggel kell számolni, hogy a néprajz a vizsgálódásainál az egyedi megismétlődéseiben/variánsaiban a tipikus általánosításként felfogott jegyeit igyekezett kiemelni, a történettudomány pedig fordítva járt el. Akár történeti, recens vagy aktuális szokásokat vizsgálunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül magának a vizsgálati tárgynak, azaz cselekvésfajtának a történetiségét. Ez magába foglalja azoknak a szükségleteknek, funkcióknak, tárgyi eszközöknek a történetét is, amelyek a szokást feltételezik. A szokások a mindennapokba ágyazódva valósulnak meg, a paraszti életvilág a mindennapok horizontján nemigen terjedt túl. A történettudomány megújulásának egyik pillére pedig immár több mint fél évszázada a mindennapok történetének a feltárása. A cselekvés megtervezése, a környezet adta rendszerbe illesztése, eredményességének biztosítása mögött meghúzódó logikák analogikus jellegűek vagy a fent vázolt területenként 22 A szerző az ún. jövő-menő ruházat vizsgálatával az ember viselkedésének a mindennapi -ünnepi, hivatalos és magán- - belső-külső megkülönböztetésével való kifejezését mutatta be igen aprólékosan. 75
