Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Verebélyi Kincső: A szokáskutatás lehetősége az európai entológia keretében és azon túl
egymástól nagyon is eltérőek. Max Weber óta a szociológiai gondolkodás egyik központi kérdése éppen a cselekvéselméletek kidolgozása és a cselekvéslogikák felmutatása. A szokáskutatás fennmaradása szempontjából feltétlenül szükség van horizontjának megváltoztatására és módszereinek megújítására, a rokon tudományok eredményeinek hasznosítására. A viselkedéseket megfigyelő és vizsgáló szokáskutatónak tudatosan különbséget kell tennie az elvárásként tételeződő szabály, a célra orientált cselekvés és az egyéni stratégia között. „Ha stratégiáról beszélünk és nem szabályokról, akkor más a tárgyalkotás konstrukciós elve, tehát más kérdéseket teszünk fel az adatközlőknek, és másképp elemezzük gyakorlataikat” - mondja Bourdieu. (Bourdieu 2002, 19) A mindennapi gyakorlatok - szabályok és stratégiák - történeti változatainak, valamint a kelet-európai társadalmak jelenében túlélő paraszti gondolkodási, cselekvési, percepciós stb. sémáknak az egybevetése a történeti összehasonlító módszer modern alkalmazásának nagy lehetősége. A történettudomány más irányzataihoz is kapcsolódhat a paraszti szokások kutatása. (Koselleck 2006) A kultúrtörténet, művelődéstörténet terminusok látszatra nem újak: általában a szó elsődleges értelmében vett, a művelődést szolgáló intézményesült tevékenységi formák, ill. intézmények tárgyalása tartozik ide. Például az oktatás, a színjátszás - és kuriózumként mondjuk a vízöblítéses ámyékszék története is. (Burke 2005)23 Az újraértelmezett művelődéstörténet az akkulturáció, azaz a művelődési javak közvetítésének, elterjedésének, befogadásának a folyamatait helyezi a vizsgálatok középpontjába, igyekezve megindokolni is a folyamatok célját és értelmét. (Chattier 2000) A megújult művelődéstörténet és az ún. kultúratudományok megkülönböztetése alapja a félreértések elkerülésének. A kultúratudományok is szerteágazó irányokba szerveződtek. A perspektívák változhatnak is: különböző lehet az például, hogy az egyes közösségek szokásvilágának az elemzését a gazdasági vagy politikai tényezőkből indítják-e el. Akár az angloamerikai Cultural studies, akár a német Kulturwissenschaft vagy a magyar kultúratudomány fogalom alá rendeződő kutatásokról legyen is szó, a törekvések nagy vonásaikban mégsem állnak egymástól nagyon távol. (Schindler 2002; Scharfe 2011; Wessely 2003) Mindegyik esetben a kultúrának (vagy egy szegmensének, pl. irodalom, gyógyítás stb.) a mindennapokban történő fogadtatásáról, fogyasztásáról és reflektálásáról van szó. Nemcsak az elemzés eszközei lehetnek változatosak és együttesen alkalmazottak, pl. kommunikációtudomány, pszichológia, antropológia, szociológia, történettudomány, hanem a vizsgálat tárgyának elszigetelése helyett annak a kiterjesztése az olyan strukturális jellemzőkre, mint amilyen például az etnikai, vallási hovatartozás, a társadalmi és nemi szerepek stb. Közös vonásnak nevezhetjük még azt, hogy egyikféle megközelítés sem kerüli el a meghatározott csoport megnyilvánulásainak mint szimbolikus kifejezési formáknak, (Wameken 1997 549-562) sőt mint reprezentációknak az elemzését. Az intézményi vagy intézményesült feltételek és a lehetséges megfelelések kimutatása - egyebek között - a feladat. A szokáskutatás különösen a szokáselemek és szokásegyüttesek poliszemikus vonásainak felismerésével gazdagodhat az új művelődéstörténet kutatási módszereinek felhasználásával. A Magyarországon is ismert Stuart Hall tanulmányaiból láthatjuk ennek a fajta megközelítésnek az előnyeit. (Hall 1997)24 A kulturálisjavak létrehozását és befogadását befolyásoló tényezők módszeres és következetes kutatása azután újabb és újabb kutatási ágak kibontakozásához vezetett: ilyen például az ún. Gender 23 A mintegy 200 oldalas kötet kiváló összegezése a művelődéstörténet oly szétágazó szálainak. 24 Stuart Hall az ún. Birmingham Centre for Contemporary Cultural Studies csoport vezetőjeként vált ismertté. 76
