Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Verebélyi Kincső: A szokáskutatás lehetősége az európai entológia keretében és azon túl
Acta Ethnologica Danubiana 15 (2013), Komárom-Komárno A szokáskutatás lehetősége az európai etnológia keretében és azon túl Verebélyi Kincső Reménytelenül zakatol bennem a Gondolat furcsa játéka - két láncszemmel, három láncszemmel, legfeljebb öt láncszemmel, hogy kaphatnék kapcsolatot, összefüggést az élet elém keriilő apró-cseprő dolgai közt - hogy akasszam össze egyik jelenséget a másikkal - a viszonylagost, az elmúlót hogy hozzam vonatkozásba a nem viszonylagossal és maradóval - a részt hogy kössem össze az egésszel? (Karinthy Frigyes: Láncszemek, 1929) A folklorisztika tudománya a diszciplínák történetében legfeljebb fiatalkorúnak számíthat a filozófiához, történettudományhoz képeset. Ezen belül a szokáskutatás - legalábbis mindaz, amit szakterminussal így is neveznek - még alig van túl a serdülőkoron. Itt csupán utalunk az ismert európai horizontú és az egyes nyelvterületekre, országokra vonatkozó áttekintésekre. (Dundes 1999; Liszka 2006; Lutz 1982; Niederer 1980) Nagy vonásokban megállapítható, hogy a szöveg-folklorisztika mintegy az irodalomtudományból/irodalomelméletből, valamint a mitológiai kutatásokból táplálkozva kezdett önállóvá válni a 19. század végére. Nem egy országban a folklorisztika mint diszciplína máig megőrizte önállóságát még azokban az esetekben is, amikor oktatására és tárgyalására mintegy az irodalomtudomány sajátos válfajaként kerül sor.1 A folklorisztika nálunk - illetve a korábbi német tudományosságban kialakult mintákat követő országokban - magába foglalta a szokások vizsgálatát is. A kutatási területek tagolódásának története, a terminológiák egymástól eltérő, egymást átfedő vagy egymással azonos variánsainak áttekintése a szokásvizsgálatok számára világossá tehetné az illetékesség körét. (Verebélyi 1985) Az évtizedekkel korábban a néprajztudomány egészét illetően sokat emlegetett Theoriefeindlichkeit a szokáskutatásra is sokáig érvényes volt. Annak a meghatározására elméleti igénnyel, hogy mi a népszokás, csupán néhány lexikonban került sor: szükségképpen röviden, apodiktikusan, érvelés és bizonyítás nélkül. Az a kutatási hagyomány, amely elsősorban az élet fordulóihoz, valamint a kalendáris időpontokhoz kapcsolódó népszokásokat - ritkábban a népi színjátszást - tekintette népszokásnak, a magyarországi kutatá1 Lásd például az olyan szervezetek tevékenységét és publikációit is, mint a Folklore Fellow. http://www.folklore fellow.fi 67
