Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Voigt Vilmos: Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában

valamilyen pillanatnyi korifeus szavait vesszük át. Viszont a mai társadalom megközelítéséhez a folklorisztika (és néprajz) hozzájárulhat.

Sokszor hangsúlyoztam már, hogy a népi kultúra jelenségeit a leginkább „közeli”, földhöz ragadt fogalmakkal tudjuk megközelíteni. A magyart a magyar, a szlovákot a szlovák kutatási gyakorlatnak megfelelően. Ám ugyanennyire fontos egy olyan komparatív szemlélet, hogy tudjuk, mit miért és milyen néven kutatnak másutt. Hogyan is tárgyalják pl. a „ponyva” jelenségeit a lengyel, cseh, szlovák, magyar, szlovén, horvát, szerb, román, bolgár, újgörög, albán stb. folkloristák - hogy csak a közelieket említsem.

A fogalmak tisztázása még nem igazi terminológia, akármennyire pontos terminológia önmagában még nem elmélet. Ám ezek nélkül nincs elmélet sem. Szemlém természetesen a mára korlátozódott, ám megpróbáltam azt, hogy állást foglaljak az új meg új ötletekkel szemben, illetve a múlt megőrzését-megtagadását illetően. És ehhez csak néhány áttekintést vagy jellemző tényt vettem figyelembe. Persze, sokkal részletezőbb áttekintés jobb lett volna, hiszen egy-egy országon belül is különböző irányzatok érvényesülnek a társadalomtudományokban és a néprajzi kutatásokban is. És ha bővebben említettem volna a lengyel, ukrán, román, albán stb. elgondolásokat, az is tanulságos lett volna. Nyilvánvaló az is, hogy a fogalmak használata megváltozik akkor, ha egy kézikönyv nem a saját, hanem idegen nyelven jelenik meg. És itt a német, angolszász, francia „verzió” egymáshoz képest is különbözni fog.2 A leginkább közismert tény, hogy már a folklór kifejezés is egészen mást jelent e három nyelven. Mindezeken túl magamnak is lennének fogalmi javaslataim. Ezeket azonban nem most kellene megtenni.

Már csak a mottót magyarázom. A mai világban annyi minden más, nem annak látszik, mint ami. Vagy valamit, ami éppen hogy jól ismert jelenség, hirtelen más néven, más terminusként illetik. (Lásd „populáris regiszter”, „posztmodem” stb. fentebbről.) Az Öbölháború idején a hivatalos (amerikai) propaganda hangsúlyozta azt, hogy ez „nem háború”. Erre fel írta a francia társadalomtudós Baudrillard cikkeit a francia Libération és az angol The Guardian hasábjain, 1991. január 4-én, február 6-án és március 29-én „Nem lesz Öbölháború” - „Nincs Öbölháború” és „Nem volt Öbölháború” címmel.

Pedig volt, és e körülményt a terminusokkal foglalkozók figyelmébe ajánlhatom.

2 Jól látszik ez például a német nyelvű szlovák áttekintésben: Emília Horváthová — Viera Urbancová (hrsg.): Die slowakische Volkskultur. Die materielle und geistige Kultur Bratislava, 1972. Itt az egyes fejezetekben „volkstümlich” és nem „Volks-” a megnevezés. Pl. „die volkstümliche Produktion” vagy „die volkstümliche Kleidung” - és nem pl. „Volkstracht”. Hriszto Vakarelszki bolgár kézikönyve korábban németül és lengyelül került kiadásra, és ezeket csak később követte a bolgár „eredeti”: Etnografija na Bülgarija. Szofija, 1974. Ebben a „tárgyi - szellemi - társadalmi kultúra” és „népi művészet” a négy fő rész - azaz a népművészet névvel összefoglalt jelenségek nem a „szellemi kultúra” fejezetben olvashatók.

41