Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Könyvismertetések
búcsújárás folytatódik. A vizsgálódásokból két szempontot külön is érdemes kiemelni. Az egyik az, hogy a katymári Vodiča keletkezésének története Bácska szentkútjainak a történetével, nagytáji összefüggésben jelenik meg, mintegy az adott időben fellépő jelenség egyik változataként. Nebojszki László előtt nem sikkadt el annak a jelentősége, hogy a Vodicák források mellé épültek, figyelmét a kegyhelyekre vonatkozó, ismert típusokba sorolható eredetmondák, történetek sem terelték el. Jóllehet Európa-szerte, így Magyarországon is különösen a Máriakegyhelyek túlnyomó többségénél találunk forrásokat, kutakat, a természettudományokban is jártas szerző, nem szokványos módón, igyekszik a táji-természeti adottságokat és a szöveghagyományból a valóságtartalommal rendelkezni látszó elemeket összekötni. Ez a második igen figyelemre méltó vizsgálati szempont. A térség geológiai adottságaiban, vízrajzában leli meg a szerző a Vodicák alapításának indokait: a források vizei valóban sajátos összetételűek, valóban jótékony hatásúak emberre és állatra egyaránt. Mindezeken túl a szerző a bácskai Vodicák mint kultuszhelyek kivirágzásának társadalmi hátterére is rávilágít. Ahhoz ugyanis, hogy a Vodicák közel azonos időben és közel azonos társadalmi viszonyok között a 19. század folyamán keletkezzenek és váljanak népszerűvé, nyilván kellett olyan szükségletnek is kialakulnia - a vallásgyakorlásán kívül vagy ahhoz kapcsolódva -, amelynek a kielégítése egyszerre volt egyházi és társadalmi feladat. A térségben, azaz a magyar-szerb határ mindkét oldalán emelt Szentkút-kápolnák pontos száma még megállapítandó. A témával foglalkozó Beszédes Valéria, Silling István kutatásai alapján azonban tucatnál többről tudunk biztosan. A katymári kápolna építésével kapcsolatos, a kalocsai érsekséggel folytatott levelezés arra is rámutat, hogy a falusi lakosság kezdeményezése minden vonakodás nélkül támogatásra lelt az ekkor már a babonaság ellen határozottan fellépő egyház részéről. Mérlegelve azt, hogy az adott tájon a nagyon is különböző helyekről érkező lakosság még csak néhány generáció óta telepedett le, a saját templom, saját szentkút, saját kápolna építése lényegében a gyökére - resztés és otthonosság megteremtésének jegyében történt a 19. század folyamán. Az egyházi támogatás pedig nemcsak a vallásosság gyakorlása színhelyeinek bővítését szolgálta, hanem a biztonság érzésének megerősítéséhez adott támaszt, mivel az égi oltalom közvetlen bizonyítékait is megtapasztalhatóvá tette. A Vodica-kápolnákhoz kapcsolódó búcsúkra kisebb és nagyobb vonzáskörzetekből érkező hívek közösségként is meghatározták magukat, ami viszszahatott vallási, etnikai és lokális önazonosságuk megszilárdításához. A Szakrális kisemlékek Katymáron című írásában Nebojszki László 30 olyan - ha kopottan, töredezetten, vagy romjaiban - még mai is látható emléket tud bemutatni, amelyeket a környezet számon tart, a hozzájuk fűződő történeteket van, aki ma is ismeri. Nebojszki László támaszkodik is kötetében a katymáriak emlékezetére, ám tanulmányoz minden szóba jöhető megbízható forrást is: katonai felmérések térképeit, egyházi iratokat, levelezéseket, újságokat. A szerző azon kevesek közé tartozik, aki a szakrális kisemlékekkel foglalkozván követi a levéltárosok régen hangoztatott tanácsát: azaz beletekintett a keresztek, kis kápolnák, képoszlopok állítatásának eredetét tanúsító iratokba is. Szerzőnk nem sajnálta a fáradságot, kitartó szorgalommal és következetességgel kutatta fel az egyes emlékek állításának, illetve alapításának a körülményeit és feltételeit, a korabeli egyházi előírásokat, szabályokat. Amikor a „népi vallásosság” témakörben publikált írásokat olvassuk, azokban ritkán esik szó a kegyesség gyakorlásának nemcsak lelki, hanem anyagi vonatkozásairól. Kötetünkben a falu egykori vallási életének mintegy színét és visszáját is megpillanthatjuk: a felállított kereszt vagy szobor gondozásának biztosítását is meg kellett szervezni ahhoz, hogy azután évtizedeken keresztül az egész falu közössége számára biztosítsa a kegyesség gyakorlásának lehetőségeit. Településtörténeti, gazdaságtörténeti, tárgytörténeti, kegyességtörténeti szálak mentén haladva, sok-sok más könyvre is hivatkozva a katymári szakrális emlékek a falu határát mesz-216
