Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Könyvismertetések
amelyet gyakran már alig lehet kibogozni a mai kollektiv tudás alapján. Helyismeret - helytörténet - honismeret: a tények figyelembe vételének egymásra épülő szintjei, amelyek mindegyike azt szolgálja, hogy otthon legyünk a jelenünkben. A szinte áttekinthetetlen mennyiségű közleményből dr. Nebojszki László bajai mérnöktanár munkálkodására itt azért térnék ki részletesebben, mert adott község, a Baja közelében lévő bunyevácok, magyarok, németek lakta Katymár szakrális emlékeinek szánt két kötete példája lehet a történeti forrásokat, magukat a műtárgyakat és a szájhagyományt egyaránt felhasználó dokumentálásnak. Szerzőnk is azok közé a lelkes lokálpatrióták közé tartozik, akik megélhetést biztosító foglalkozásuk mellett elkötelezetten kutatják környezetük figyelemre méltó történelmét, természeti jelenségeit, épített emlékeit, néprajzi vagy vallási hagyományait. Az érdeklődésből, az önként vállalt feladat megoldása érdekében lankadatlanul törekednek arra, hogy széles körű szaktudományi ismereteket sajátítsanak el, hogy figyelmüket semmi érdemleges adat se kerülje el a kutatni kívánt témát illetően. Ez a fajta nép- és természetismeret, amelyet évszázadok óta halmoznak fel a tudás szerelmesei, gyakran olyan érzékeny és finom árnyalatokra is kiterjedő ismertetésekkel gazdagította nemcsak az adott helységre vagy tájra, hanem a magyar kultúrára vonatkozó ismerettárat, hogy abból a szigorúbb szabályokat követő szakkutatás is meríthetett és meríthet adatokat, bizonyítékokat. Nebojszki László is tanulmányok, cikkek sorát tette közzé Baja környékének természeti jelenségeiről, most pedig kötetekben foglalta össze Katymár múltjának egy-egy fontos részletét. Egyik könyve A katymári Vodiča, a másik Szakrális kisemlékek Katymáron címen jelent meg a közelmúltban. Egy falu történelmét még az írott forrásoknál is hívebben őrzik az épített emlékek - különösen, ha olyan, történelme során viharvert tájról van szó, mint Baja környéke. Ugyanakkor a bajban is lehet valami jó. Közismert, hogy Katymár az ún. határsávhoz tartozott az 1950-es években, ami azt jelentette, hogy az állami felügyelet beleszólt ugyan az emberek életébe, de nem fektetett be nagy összegeket a falu átalakításába. Talán ez is az egyik oka annak, hogy Katymáron és környékén, ha némelykor romosán is, de megőrződtek épített szakrális emlékek, és nem bontották el valamennyit különféle határ- és telekrendezések során. A katymári Vodiča módszereiben és hangvételében a hiteles és pontos ismeretterjesztés elismerésre méltó példája. Dr. Nebojszki László itt a Katymár határában lévő csodatevő forrás mellé épített Vodica-kápolna 170 éves történetét tárta fel. (Vodiča a horvát, Bründl a német megfelelője a szentkút kifejezésnek). Mindehhez szükség volt a történeti háttér, különösen a huszadik századi, a térséget érintő események ismertetésére. A szerző nem engedett a csábításnak - a környék bővelkedik jelentős őskori leletekben is -, és a történelmi adatokat éppen olyan részletességgel közli, amennyi érthetővé teszi a csodatevő forrás tiszteletének kibontakozását. A törökök pusztításai miatt elnéptelenedett Bácskának a Szabadka és Baja közötti része is a 18. századi telepítések révén vált többféle nemzetiség által lakott és művelt tájjá. A telepesek túlnyomó többsége katolikus volt, akikkel leginkább a ferences pasztoráció foglalkozott. Több kutató is ennek tulajdonítja, hogy a tájon viszonylag sűrűn találhatók Máriakegyhelyek. A földesurak és a hívek adományaiból a községekben templomok, kálváriák, épültek, keresztek, szobrok állíttattak. Már a 19. elejéről nyoma van annak, hogy a Katymár határában lévő forrást istenfélő hívek testi-lelki szenvedéseik enyhítése végett felkeresik. 1866-ban engedélyezi a kalocsai érsek, hogy a forrás mellé kis kápolna épüljön. A látogatók növekvő számára való tekintettel a kápolna helyére 1885-ben egy újabbat és nagyobbat emeltek, 1886-ban pedig a kápolna melletti kutat is felszentelték. (Egy kárbiztosítási kötvényből még az is pontosan megállapítható, hogy a kápolna milyen értékekkel rendelkezett a 19. sz. végén.) A kápolna története a 20. században egyre drámaibb fordulatokat vett, az 1960-as évekre oly mértékben megrongálódott, hogy csaknem összedőlt. 2006-ban a katymári Horvát Kisebbségi Önkormányzat és magánadakozók segítségével újjáépült, ismét felszentelték, és a 215
