Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Klamár Zoltán: A folklorizmus mint társadalmi jelenség tudományos értelmezése a délszláv térségben
Végiggondolva a problémát, azt kell mondanunk, hogy a korábban emlegetett terminátorunk igencsak sánta, hiszen ebben az esetben nem folklorizálódott jelenségről beszélünk, hanem népszerűről, populárisról! Ami majd valamikor folklorizálódhat is akár. Egy másik hasonló példát is felvillantunk, ami nem más, mint a tengermelléki dalárdák hagyományápolásban betöltött szerepe (Povzanovié 1991). Ezek a jellegzetes, dalmát férfiak által létrehozott kórusok - közkedvelt nevükön kiapa -, egy szűkebb tájegység, Dalmácia regionális identitásának őrzői és erősítői voltak a szocializmus évtizedeiben. Az Adrián nyaralók biztosan belebotlottak a helyi fesztiválok valamelyikébe, melynek frekventált pontja volt a környék dalárdáinak szemléje, versenye. A hagyományápolók a vidék vagy a város viseletét öltötték magukra és ugyancsak a vidék, de sokkal inkább a város helyi hagyományából való dalokkal léptek a közönség elé. A már előbb említett tanulmánykötetben egyebek között erről a társadalmi jelenségről is olvasható egy hosszabb tanulmány. A szerző nyolc esztendőn át folyamatosan tanulmányozta a dalmát dalárdák regionális identitásban betöltött szerepét. A dalárdák száma az 1960-as években még mindössze tizenöt volt az egész Dalmáciában. Nyilván az 1967-ben először megrendezett Festival dalmatinskih klapa Omiš (Povrzanovič 1991) is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy tíz évvel később ez a szám megötszöröződjék. Vagyis a dalárdák szerves részévé váltak a dalmátok kulturális identitásának. A Horvátország különböző részein élő, a tengermellékről elszármazott dalmátok dalárdákba tömörülnek és rendszeresen megjelennek résztvevőként a különböző fesztiválokon. Előadásukban megszólaló dalok gyakran hallhatók az ország tengerpartját propagáló, turistacsalogató összeállítások kísérő muzsikájaként. így kötelező díszletként tovább erősítik ezek a bejátszások a dalmátok eme identitáselemének fontosságát. A dalárdák névválasztása is a tudatos identitásőrzést mutatja. Olyan nevekkel találkozhatunk, mint: Plaza (Part), Zaliv (Öböl), Luka (Kikötő), Maestral (Misztrál), Maslina (Olajfa), Mandarína (Mandarin), Školjič (Kagyló); vagy egyszerűen a település nevét viselik. A jelenség folyamatos térnyerését mutatja, hogy már a könnyűzenei fesztiválokon is részeivé válnak az egyes produkcióknak, sőt a legnépszerűbb előadók lemezfelvételein is közreműködnek. A mozgalom tehát folklorizálódik, igaz, jelentős médiahátszéllel. Megkérdeztük számítógépünket, és a dalmatinske klape tárgyszavakra 319 ezer találatot listázott ki, ami mutatja az együtténeklés nagyfokú népszerűségét (www.fdk.hr- letöltés: 2012. október 9.). A dalárdák műsorán szereplő dalok egy része hagyományból átmentett, míg egy jó hányaduk már újonnan komponált. Ám ezek zenéje és szövege is igazodik a hagyományhoz, sok esetben tudatosan archaizál, ha úgy tetszik: régiesít! A műfaj népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1990-es évekre megjelentek a női dalárdák is! Mindezen jelenségekkel kapcsolatban egy érdekes problémára is felhívja a cikkíró a figyelmet, nevezetesen a szakmai kompetencia kérdésére. Vajon feladata-e a szakmának, hogy beavatkozzon - felkérésre vagy önszántából - a néphagyomány alakulásának a folyamatába, vagy elégedjen meg csupán a dokumentálással, tudományos feldolgozással?! 188
